|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Kohl-beszéd a nemzet helyzetéről (3. rész)
|
Azt mondta, Egon Krenz azon méretik meg, hogy kitárja-e a kaput a már nagyon is időszerű reformok irányában. A kancellár egyúttal felvázolta a két német állam eddigi gyümölcsöző együttműködésének eredményeit a környezetvédelemtől a kulturális megállapodáson át egészen az utazási könnyítésekig. Az új berlini utazási rendelkezésről azonban még korainak mondta az ítéletet. Erről majd a gyakorlat dönt. Szorgalmazta, hogy az NDK ehhez is mozgósítsa a VSZ államai sorában minden más országnál nagyobb, a belnémet kapcsolatok különböző területeiről származó devizabevételeit. Az utaztatás előmozdításáról tárgyalásokat is ajánlott Kelet-Berlinnek, mindenekelőtt azonban az NDK gazdasági teljesítőképességének fokozásához ígért együttműködést. Ebben jelentős szerepet tölthetnének be élvonalbeli közös vállalkozások, közvetlen üzemi kapcsolatok - mondotta. Egy nappal hivatalos lengyelországi utazása előtt a bonni kormányfő kinyilvánította, hogy Mazowiecki lengyel kormányfővel meg akarja ragadni a lehetőséget a nyugatnémet-lengyel kapcsolatokban való áttöréshez. Elérkezett az idő a két nép tartós megbékéléséhez - mondotta. Kohl szerint azonban ehhez mindkét oldalon hozzátartozik az, hogy becsületesen elszámolnak a történelem sötét fejezeteivel is, nem hallgatnak el, nem fojtanak el, és nem felejtenek el semmit sem a múltból. A máig érzékeny határkérdést érintve a kancellár hitet tett az 1970-ben kelt varsói egyezmény mellett, amelyben az NSZK örökre lemondott mindenfajta területi igényről. Bonn az okmánynak minden egyes részéhez szigorúan tartja magát, így ahhoz is, amely szerint a szerződés nem érinti a felek által megkötött korábbi vagy rájuk vonatkozó két- és több oldalú nemzetközi megállapodásokat. Ezzel a kancellár arra utalt, hogy Németországgal még nem kötötték meg azt a békeszerződést, amely az NSZK felfogása szerint véglegesítheti a határokat. A formai bonni jogfelfogás szerint a nyugatnémet kormányok csak a maguk nevében beszélhetnek, s nem vetíthetik előre a remélt egyesített Németországgal kötendő békeszerződés kikötéseit. Kapcsolatainkban - mondotta - meg akarjuk szakítani a gyűlölet és az erőszak, a jogtalanság és az elűzetés ördögi körét, s új hidat akarunk verni németek és lengyelek között a kölcsönös megértés, a megbékélés, a jószomszédság és az együttműködés számára. Ehhez hozzátartozik a német nemzetiség jogainak szavatolása is. Ezen a területen olyan megállapodásra kerül sor, amely döntő lépés az eddigi megkülönböztetés felszámolásához - jelentette ki. +++
1989. november 8., szerda 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|