 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Katonai hírmagyarázónk írja: A korszakváltás dilemmái Európában (1. rész)
|
1989. november 5.vasárnap (MTI-Press) - Mostanában egyre több szó esik arról, hogy felül kellene vizsgálni, a megváltozott feltételekhez kellene igazítani azokat a kétoldalu szerződéseket, amelyeket a kelet-európai országok még évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunióval, illetve egymással kötöttek. Ugyanígy megfontolás tárgyává kellene tenni, mi legyen az integrációs szervezetek (a KGST, különösen a Varsói Szerződés) jövője.
Az e körül folyó, nem egyszer éles nézetkülönbségeket ütköztető
viták korántsem lezártak, hiszen a világpolitikai és világgazdasági
korszakváltás kihívásaiból eredő problémákat távolról sem azonos
módon ítélik meg Keleten és Nyugaton. Abban nagyjából általános az
egyetértés, hogy a nemzeti és egyetemes biztonság mibenlétét
közvetlenül érintő, befolyásoló katonai-hadászati stablitilást
rövidebb-hosszabb távon mindenképpen meg kell őrizni. Ebben az
álláspontban az a reális felismerés jut kifejezésre, hogy mind
Kelet-, mind pedig Nyugat-Európában óriási átalakulások mennek
végbe, s hozzátehetnénk: nem is kevés kockázattal és egész sor
bizonytalansági tényezőt magában rejtő kérdőjellel. Senki sem tudná
pontosan megjósolni, milyen előre nem látható fordulatokat és
buktatókat produkál majd ez a bonyolult folyamat.
Napirenden van például az 1990-es évek első felében az egységes
nyugat-európai pénzügyi-gazdaság integráció tető alá hozása
(egyelőre nem világos, milyen katonapolitikai következményekkel). Ha
hinni lehet az előrejelzéseknek, ugyanerre az időszakra tehető a
szovjetunióbeli és a kelet-európai átfogó reformok elmélyülésének
,,kulminációs pontja,,. Nos, ebben a válságoktól sem mentes
periódusban minden azon múlik, hogyan lehet biztosítani a békés
átalakulás kölcsönös játékszabályainak betartását, szorosabbá tenni
az egymásrautaltság s a közös érdekek alapján álló kelet-nyugati
kapcsolatokat, fegyerzetkorlátozási-leszerelési tárgyalásokkal
szerves összefüggésben.
Az máris szemmel látható, hogy a két szuperhatalom - a
Szovjetunió és az Egyesült Államok - érdekviszonyainak árnyékában
jelentősen kiszélesült mind a NATO, mind a VSZ tagországainak
mozgástere. Hogy ez a mozgástér meddig terjed és terjedhet, az
feltétlenül átgondolt, józan mérlegelést igényel. A kérdés az,
hogyan látja saját holnapját, létzésének perspektíváit az egyik
vagy másik államszövetség (a NATO és a VSZ). (folyt)
1989. november 5., vasárnap 13:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|