|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú kongresszus után
|
------------------------ München, 1989. október 10. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László, Budapesten tartózkodó munkatársunk mikrofonja előtt három politikus nyilatkozik az MSZP kongresszusán történtekről. Sorrendben: Pozsgay Imre, utána Pető Iván a Szabad Demokraták Szövetségének szóvivője, és Gergely András a Magyar Demokrata Fórum szóvivője. Pozsgay Imre tehát a következőképpen vélekedik a kongresszusról: - Elégedett vagyok, mert a lehetőség határáig ment a kongresszus, hiszen új párt alakult és azt hitelesítő programot, alapszabályt fogadtak. Úgy hiszem, az a vezetőség, amelyet most ilyen nagy többséggel megválasztottak, csak tovább erősíti ezt a hitelt. - Pozsgay Imre után Pető Iváné, a Szabad Demokraták Szövetségének szóvivőjéé a véleménynyilvánítás lehetősége: - Kezdem azzal, ami talán nem a legfontosabb, de mégiscsak nyilván érdekes, hogy két szervezetet nem hívtak meg a komolyabb pártszerű szervezetek közül, azt amelyet az Ellenzéki Kerekasztal mellett ültek és tárgyaltak az MSZMP-vel: a Fideszt és az SZDSZ-t. (...) elmondták, azért komoly tartalmi tényezőkre is utal, hogy még a legtoleránsabb MSZMP, meg volt MSZMP-vezetés sem szereti a radikális - mármint az MSZMP-hez képest radikális - ellenzéket. De ez csak mellékes, és inkább színes érdekesség, nem mintha olyan nagyon igényt tarthattam volna én, vagy barátaim arra, hogy ott üljünk mi is a kongresszuson, bár érdekes volt, ami történt. (folyt.)
1989. október 10., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|