|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- Tulajdonreform tulajdonosokkal - 2. folyt.
|
1.) Nagyon jogos a feltételezés, hogy az állami vállalatok összvagyonának becsült értéke, a 2000 milliárd nevetségesen túlbecsült összeg. Elvégre azok becsülték ennyire, akik az állami vagyon sok évtizedes leértékeléséért felelősek. A piacgazdaságokban kétféle vagyonértékelési módszer ismeretes. Az egyik azt veszi figyelembe, hogy mennyiért adhatók el az adott időpontban a vállalat vagyontárgyai, vagyis a potenciális vevők mennyit hajlandóak fizetni értük. Például egy öreg gépparkért, amely elavult termékeket gyárt, esetleg csak az ócskavas árát fogják kínálni. A másik módszernél az auditor felbecsüli a vállalat várható évi nyereségét, és a fennálló kamatszint alapján vetíti ki, hogy ez a nyereség mekkora működő vagyont feltételez. Ha az értékelő szerint nem lehet nyereség, vagy éppen veszteségre kell számítani, a visszavetített tőkeérték természetesen nulla. Ismerve tehát a magyar állami vállalatok jó részének mai állapotát, jogos azt mondani az említett 2000 milliárd hallatán, hogy hátrább az agarakkal. Figyelembe kell venni, hogy egy-egy új tulajdonos nemcsak készpénzt kínálhat egy vállalkozáshoz, hanem szakismeretet, kicsiben már sikeres üzleti kezdeményezést, esetleg szabadalmat. Mindazt, ami egy vállalat működő, jövedelemszerző tőkéjének összegszerűen is felbecsülhető része. 2.) Fel lehet vetni, hogy egyáltalán miért vásárolják meg a társadalom tagjai az állam által jórészt tönkretett vagyont, részvények formájában, miért nem jutnak hozzá ingyen. Hiszen annak idején az államhatalom vette el ezt a vagyont valódi tulajdonosoktól, és nem fizetett érte egy vasat sem. Az érv annyiban jogos, hogy az államhatalmat valóban nem illeti meg kompenzáció, vagy kártérítés az általa elsajátított, tehát bitorolt vagyonért, de annyiban nem, hogy ezt a vagyont egyszerűen ingyen szétosszák a társadalom tagjai között. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|