Rendszerváltás és az MTI

	Brüsszeli levél: szürke papír a létezéshez (1.rész)
Brüsszel, 1989. szeptember 6. szreda (MTI-PRESS) - Az igazolvány, amely idén nyártól nemcsak az MTI brüsszeli tudósítójának, hanem feleségének és lányának zsebében is ott lapul, háromrétre hajtogatott szürke kartonlap, fényképpel, pecsétekkel. Formailag azt bizonyítja, hogy bejegyezték őket Brüsszel egyik kerületében a külföldiek nagykönyvébe: gyakorlatilag azt, hogy egyáltalán léteznek. A szürke papír nélkül a tudósító 18 éves lánya nem iratkozhatott be a kerületi közkönyvtárba sem, arról pedig, hogy valamely egyetemre felvehessék, nem is álmodhatott. Az NSZK a bűvös dokumentum hiányában nem ad átutazó vízumot - illetve csak akkor üti be a stemplit, amikor a családtag előzőleg eltöltött egy napot a külföldiek brüsszeli hivatalában, hogy megszerezze a ,,különélő,, családtagoknak járó visszatérő vízumot. Ugyanis a belga hivatalok szemszögéből a tudósító nem élt feleségével és lányával: a szürke papír ügye ,,családegyesítés,, címszó alatt futott az illetékeseknél. (A futott szó némi túlzás: tíz hónapig tartott az ügyintézés). Senki se gondolja persze, hogy a tudósító családját valamiféle speciális megkülönböztetés sújtotta: Ó nem. Mi több, a tudósító személy szerint csak elismeréssel adózhat az illetékeseknek, akik igazán udvariasan, jóakaratúan kezelték az áhított ,,családegyesítés,, ügyét annak minden szakaszában és minden szintjén - egészen Tindemans volt külügyminiszterig, aki nem restellt tollat ragadni és levelet írni igazságügyminiszter kollégájának az eljárás meggyorsítása érdekében. Csakhát a törvény az törvény. Ha valaki nem az Európai Közösség másik 11 tagállamának valamelyikéből érkezik munkavállalóként - vagy akár nem diplomata kiküldöttként - a belga államba, annak családtagjai csak hosszadalmas eljárás után nyerik el a polgárjogokat. Többféle eljárás van persze, de a tudósító familiájának ugyanúgy türelmesen meg kellett várnia a dosszié lassú vándorlását a hivatalok között, mintha Peruból vagy Ghanából, Kínából vagy a Szovjetunióból érkezett volna, közben pedig havonta jelentkeznie kellett a tanácson, hogy az ideiglenes tartózkodási papírt egy-két órás várakozás után meghosszabbítsák. Addig, amíg maga a munkavállaló meg nem kapja a saját papírjait, a családtag persze egyetlen lépést sem tehet az ügyben. Ekkor benyújthatja kérését az illetékes községi tanácsnál és várhat. (folyt.) 1989. szeptember 6., szerda 11:23
Vissza » Folytatásokkal »