 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Áremelés, vagy ...?
|
Vajon mi történt volna akkor, ha sikerrel jár egymillió dolgozó
sztrájkja, és a kormány megtiltja a húskészítmények árának emelését?
Papírforma szerint akkor a fogyasztói árszínvonal néhány tized (
)
százalékkal alacsonyabb marad addig, amíg a tilalom tart.
alc. Csökkent-e árat a sztrájk
De biztosan helyes ez a következtetés? Ha a kormány enged a
tömegek nyomásának, akkor esetleg engednie kell a húsipar
követelésének is. Márpedig a húsipar azzal állhatna elő, hogy ha a
kormány nem engedi a lakossággal megfizettetni a termelés
költségeit, akkor nyúljon a zsebébe ő maga: ellentételezze az
elmaradt áremelést a költségvetés. S ha ezt a kormány és a
költségvetés megteszi, akkor holnap ugyanilyen igénnyel léphet fel -
amint azzal már próbálkozott is - a gabonatermelők tábora, majd az
állattenyésztők, nem is szólva a szénbányászatról, a kohászatról, a
tartósan veszteséges üzemek százairól.
Tekintsünk most el attól, hogy a költségvetés súlyosan
deficites, tehát hiába nyúlna a zsebébe, és tételezzük fel, hogy
mindez lehetséges: mindenki megkaphatja a közös nagy kalapból azt,
amire - kiadásai növekedésére hivatkozva - igényt tart. Ebben az
esetben hamarosan eljutnánk oda, hogy az élelmiszerek, az iparcikkek
ára hivatalosan illetve elismerten nem emelkedne ugyan, de
visszaállna az a kötött árrendszer, amelyhez évtizedeken át már
"volt szerencsénk", az áruhiánnyal egyetemben. Minden viszonylagosan
olcsó volna, csak éppen nem lenne kapható.
Jöhetnének ismét a szigorú árellenőrök, s büntethetnék az
"árdrágítókat", de azokat aligha tudnák nyakon csípni, akik a
hiányhelyzetet kihasználva csúszópénz ellenében juttatnák az amúgy
hiányzó termékeket azoknak, akik hajlandók azokért többet fizetni.
Tehát azoknak, akik ílymódon elismerik a magasabb árakat.
Vagyis az árak a kormány akarata és a termelőket támogató
kiadásai ellenére is emelkednének, ami a korrupció terjedése és sok
más káros hatás mellett azzal is járna, hogy a többlet árbevétel a
bolti eladók zsebébe, nem pedig a termelők kasszájába jutna.
Márpedig ha a vállalatok nem remélhetnek több hasznot, de élveznék
az állami támogatás biztonságát, akkor ismét teljes közömbösséget
tanusítanának a fogyasztókkal szemben. (folyt.)
1989. augusztus 31., csütörtök 13:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|