 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Az Ellenzéki Kerekasztal sajtóértekezlete (2. rész)
|
Az Ellenzéki Kerekasztal szükségesnek tartja, hogy a háromoldalú
tárgyalásokon tekintsék át a nyilvánosság általános helyzetét, a
nyomdaügyet és az MSZMP sajtómonopólima korlátozásának lehetőségeit,
különös tekintettel a megyei lapokra - mondta Sólyom László.
Végezetül sajnálattal állapította meg: jóllehet a nyilvánossággal
foglalkozó I/5-ös albizottság már augusztus elején konszenzusra
jutott abban, hogy a háromoldalú tárgyalásokról rendszeres
tévéműsort kellene adni, ez az ügy elvileg megakadt, s nem jutott a
középszintnél tovább.
Haraszti Miklós emlékeztetett arra, hogy a háromoldalú
tárgyalások fő célja a szabad választások feltételeinek
megteremtése. Ennek fontosságára utalva úgy ítélte meg, hogy a
megbeszéléseket övező nyilvánosság nem elégséges. Az I/5-ös
albizottság munkájáról szólva úgy vélekedett, hogy egyelőre kevés a
kézzelfogható eredmény. Példaként említette: az MSZMP a kezében lévő
megyei lapok tekintetében mereven ellenáll, e lapok helyzetét
vagyoni kérdésnek tekinti. Sikerként könyvelte viszont el, hogy
konszenzus született az ombudsman (állampolgári jogok szóvivője)
intézményének felállításáról. Ez jelen esetben olyan intézmény
lenne, amely a pártatlan tájékoztatáshoz való állampolgári jogot
felügyelné. Az ideiglenesen Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága nevet
viselő intézmény feladata az lenne, hogy a választási kampány
kezdetéig a nem objektív tájékoztatással kapcsolatos panaszokat
kivizsgálja. A bizottságnak, amely az elképzelések szerint 3-5,
pártokon kívüli, a három oldal által elfogadott szakemberből állna,
joga volna a nemzeti tájékoztatási intézményeken keresztül
nyilvánosságra hozni a konkrét ügyekre vonatkozó állásfoglalását.
Haraszti Miklós az EKA nevében kérte, hogy a közvélemény tegyen
javaslatokat a bizottságba alkalmas személyekre.
Torgyán József arról beszélt, hogy az országgyűlési képviselők
választásával foglalkozó albizottságban a tárgyalások során
hangsúlyosan vetődött fel az országos hírközlő szervek felhasználása
a választási kampány során. Egyebek közt kevesellte azt az adásidőt,
amely az MSZMP elképzelése szerint a választásokon induló pártok és
egyéni jelöltek számára a kampány idején rendelkezésre állna. Ez a
műsoridő ugyanis egy napra lebontva hat perc lenne. Az EKA fontosnak
tartja, hogy a kampány idején szabadon lehessen élni a fizetett
hirdetések eszközével. Ezzel szemben az MSZMP és a harmadik oldal
álláspontja: számukra elképzelhetetlen, hogy egy párt egy másik párt
vagy szervezet lapjaiban tegyen közzé fizetett választási hirdetést.
(folyt.köv.)
1989. augusztus 18., péntek 18:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|