|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- Kerekasztal- beszélgetés - 4. folyt.
|
Számomra az a tanulsága ennek az elmúlt időszaknak, hogy minden kompromisszumnak és választásnak, ami a Kádár János nevével fémjelzett korszakra jellemző volt, nagyon súlyos ára van. Ezért most fizetünk. Fizet az egész nép - elsősorban természetesen az egész nép -, de fizet minden politikai erő, aki ebben az elmúlt 30 éves korszakban szocializólódott, nőtt fel. Hiszen relativizálódott nagyon sok érték. Az a törvényesség, amit Kádár János olyan fontosnak tartott, az a mindennapi életben erőteljesen elveszítette eligazító erejét. Nem volt érvényes ez a törvény a mindennapok kis kompromisszumaiban, kis korrupcióiban, ami olyan mértékig átszövi a társadalmi életet - valószínű ezt egy erőteljes demokratizálódási folyamat sem fogja néhány év alatt megoldani, hanem sokkal hosszabb időszak kell. Én ezeket nagyon-nagyon súlyos árnak tartom azokért a nagy kompromisszumokért, amiket érzésem szerint a világpolitikai erőviszonyoknak és a hazai adottságoknak megfelelően is valószínűleg meg kellett kötni. Azzal is egyértek, hogy nem minden esetben - lehet, hogy az esetek nagy részében - nem ezeket a kompromisszumokat kellett volna megkötni, hanem egy kicsit mást, egy kicsit jobban megkeresni a mozgásteret. De hát ezek olyan kérdések, amiket egy-egy konkrét döntés mellett érdemes megnézni. Én azt hiszem, hogy Kádár János igazi korszaka az 1970-es évek közepéig tartott, amíg kezdeményezéseket láttunk, onnantól kezdve inkább egy tétovázást, az események követését, onnantól kezdve lefelé ment az a politika, ami az 1970-es évek közepére a világnak az elismerését is kivívta. - Tőkés Rudolf, miképpen látja ezt? (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|