|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
A hallgatók észrevételei
|
München, 1989. június 26. (SZER, A hallgatók fóruma) - Ezúttal is Sík Mária köszönti hallgatóinkat, a műsort levélidézettel kezdjük. "A televízió képernyőjén - bevallom, szégyellni nem kell - könnyes szemmel követtem június l6-ikán a gyászszertartás lefolyását. 1956. november 4-ikére virradó éjszaka édesanyám rémülten riasztott fel szokatlanul mély álmomból. Később hallgattam a kétségbeesett segélykiáltásokat és a Szózat megrenditő szavait, dallamát. Amíg élek, sohasem felejtem el. Azóta évtizedek teltek el, de ezt a traumatikus élményt sohasem tudom és nem is akarom kitörölni az emlékezetemből. Bízom abban, hogy e gyásznapon azt a korszakot is végre koporsóba helyezték, amely szeretett népünkkel oly sok megfizethetetlen áldozatot követelt, és oly sok megaláztatásban részesitette." Egy másik hallgatónk Miskolcról telefonált. - Részt vettem a temetésen Budapesten. Meglepett, hogy ennyire fegyelmezettek az emberek. Nem gondoltam volna. Egyébként a jugoszláv nagykövetség előtt a kapura, kerítésre is virágot helyeztek. Részemről nagyon szomorú esemény volt, de örülök, hogy részt vettem rajta. Levélben kérdezi egy hallgató, fennáll-e annak a reális veszélye, hogy újra feltámad a kisantant, az a szövetség, amely a két háború között Magyarországot elszigetelte külpolitikailag, katonailag. A kérdésre, amely az elmúlt napok eseményei folytán érthető, Román István felel: - Az első világháború utáni békekötésekkel megalakult, illetve területileg Magyarország rovására megnagyobbodott államok - Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia - a huszas évek elején katonai és gazdasági szövetségre léptek. Ezt a tömörülést nevezték el kisantantnak, amelyet erős kötelék fűzött nagyantant tartóoszlopához, Franciaországhoz. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 1. folyt.
|
A szövetség külügyminiszterei rendszeresen tanácskoztak, és legfőbb gondjuk az volt, hogy Magyarország, az akkori Magyarország irredenta törekvéseit megakadályozzák. Ennek a történelmi előzménynek a számontartása azért fontos, mert ebből azt is megértjük, hogy ilyen formában a múlt nem ismétlődhet meg. Magam utoljára 1968-ban éreztem a kisantant országainak újbóli egymásra találását, de ennek akkor nem volt csupán magyarellenes éle. Amikor 1968-ban a Kreml Kádár János segítségével berántott bennünket Csehszlovákia megszállásának kalandjába, Jugoszlávia állt ki legerősebben a csehek és szlovákok mellé. Akkoriban véletlenül épp Jugoszlávaiában tartózkodtam, és a népben nagyon erős magyarellenes hangulat is volt, olyannyira, hogy a tengerparton, ahol ugyancsak megszokták az idegeneket, a végén tanácsosabbnak tartottuk, hogy ne beszéljünk magyarul családommal, ha az ottani lakosok közelébe kerültünk. Csak azért, mert magyar voltam, több ízben szóval felelősségre vontak a bevonulás miatt. Románia pedig, annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés tagja, kimaradt a csehszlovákiai bevonulásból. Nos ekkor, 1968-ban rövid időre valamiféle érzelmi kisantant jött létre. Amikor pedig egyik nagy írónk, aki azóta elhúnyt, nem éppen diplomatikus nyilatkozatot adott egy nyugatnémet lapnak arról, hogy a határok igen is megváltoztathatók etikai alapon, rögtön egymás után itélte el a kijelentést Belgrád, Prága, Bukarest. Ez is egy tipikus kisantant reflex volt. Tudomásul kell vennünk, nagy a valószínűsége annak, hogyha bárki is megkérdőjelezné mai határainkat, a kisantant, minden írásos megegyezés nélkül is újra felállna ellenünk. De most nem erről van szó. Prágában, Bukarestben és Belgrádban jól tudják, hogy Magyarország a demokratikus reformok felé indult el, és ki-ki másképpen reagál erre. A jugoszláv fővárosban rokonszenveznek a magyar törekvésekkel. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 2. folyt.
|
A hagyományosan jó Bukarest-Belgrád viszony ugyanakkor alaposan megromlott, mert a romániai falurombolás sújtja az ottani szerb nemzetiséget is. Prágában a dogmatikusak és reformerek küzdelme még nem dőlt el. A Ceausescu-rendszer nemzetközileg elszigetelte magát, nem csak a Nyugaton. A kisantant csak úgy tudott létezni, hogy voltak nagyhatalmi patrónusai. Ilyen patrónust Ceausescu ma sehol sem talál. Ilyen és más okok miatt ezért nem tartom reális veszélynek a román-csehszlovák-jugoszláv szövetség újraéledését. És most hallgatóink kívnságára folytatjuk a bős-nagymarosi beruházásról szóló sorozatunkat. Kéri Tamás kérdéseire Lipták Béla, az amerikai Yale Egyetem tanára válaszol. A téma ugyanis mindig időszerű, a parti még nincs lejátszva. Most az ausztriai erőművekkel való párhuzamról kérdezem Lipták professzor véleményét. - Egy amerikai közmondás szerint egy ideig be lehet csapni az emberek egy részét, de állandóan nem lehet mindenkit. Az osztrák erőművek mutogatása a képviselők tudatos félrevezetését jelentette. Ma már minden képviselő tudja, hogy a nagy esésű osztrák erőműveknek semmi köze a sík vidékre tervezett nagymaros-visegrádi vízlépcsőhöz. A sík vidéki erőművek a legkárosabbak és a legelavultabbak, mert míg áramtermelésük minimális - Nagymaros kapacitása Bősének csak egyötöde - addig óriási területen okoznak szikesedést, sztyeppesedést, és megfosztják a folyót attól az energiától, ami a hordalék szállításához és az öntisztításhoz szükséges. - Specifikusan miben különböznék a mi vízlépcsőink az övékétől? - Először is Ausztriában nincs egyetlen erőmű sem, amely kiemelné a Dunát a medréből. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 3. folyt.
|
Másodszor: Ausztriában nincs egyetlen olyan üzemcsatorna, melyet fóliával szigeteltek volna, és így elvágták volna a folyó és a talajvíz között a kapcsolatot. Harmadszor: Ausztriában tilos a csúcsra járatás, míg a mi vízlépcsőnk működésének ez az angol wc-s megoldás a lényege. És végül Ausztriában tilos kettes minőségű víznél szennyezettebbet duzzasztani. Így Ausztriában még folyamatosan sem működhetne a mi vízlépcsőnk. A világ környezetvédői azért hirdettek turista4 és árucikkbojkotott Ausztria ellen, mert erkölcstelennek tartják a részvételét egy olyan környezetromboló építkezésben, mely Ausztriában törvénytelen lenne. Még az Európai Parlament is tiltakozott az ökológiai károknak Magyarországra való exportálása ellen. - Mi a helyzet a szennyvízzel? - E téren a legtragikusabb a helyzet. Ugyanis amig egy folyónak magas a folyássebessége és oxigéntartalma, addig az képes az öntisztításra. Ma még ilyen a Duna. Bármennyire szennyezett, úszásra alkalmatlan is a víze, azért a mai Duna még egy oxigéndús öntisztításra képes folyam. Ha az üzemcsatorna kivágja a Duna tüdejét, és ha a tárolókba duzzasztással egynegyedére csökkentik a folyás sebességét, akkor egy öntisztitásra képtelen szennyvízcsatornává válik. Ezt még a vízgát tervezője, Mosonyi Emil sem vitatja. Szerinte is csak akkor szabad duzzasztani, amikor az érintett Duna-szakasz teljes vízgyűjtő területén nyugat-európai szinten, tehát harmadlagosan megvalósult a szennyvizek tisztitása. Ezzel még az októberi parlamenti határozat is egyetértett, ugyan tévedésből nem a duzzasztás, hanem a csúcsra járatás megkezdését tette függővé a szennyvíztisztitás megoldásától. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 4. folyt.
|
- Sajnos ez elképzelhetetlen. A vízgazdálkodási minisztérium már 1990-re tervezi a duzzasztást Dunakilitinél. Mig a 30 milliárd forintba kerülő, kb. 200 darab szennyvíztisztitó az ezredfordulóra sem épül meg. E téren a közvéleményt tudatosan félrevezetik. Győrben, ahol ez idáig még a legtöbb történt, magam láttam, hogy az épülő szennyvíztisztító csak elsődleges. Évekig fog tartani, amig a másodlagos biológiai fokozatot hozzáadják és a harmadlagos tisztításra tervek sincsenek. - És mi a helyzet a cseh oldalon? - Csehszlovákia a magyar parti szennyezés tízszeresét ontja a Dunába. Pozsony Európa legszennyezettebb városa, hol csak a Slov Navt vállalat napi egy tonna olajos anyagot enged a Dunába. Csehszlovákiának se pénze, se terve nincs a szükséges szennyvíztisztítók megépítésére. Lipták Bélával, az amerikai Yale Egyetem tanárával Kéri Tamás beszélgetett. - Tekintettel, hogy a magyar-NSZK viszony így megjavult, nem lehetne-e esetleg a rövidhullám mellőzésével ultrarövidhullámon adni a műsorukat? Hiszen most már felállítottak itt Budapesten képviseletet is. - Az iroda megnyitásának a lehetőségét számunkra nem korlátoznám a magyar-nyugatnémet viszony kedvező alakulására. Általános javulásról van szó a magyar bel- és külpolitika változásában. Ami az URH-n való közvetítést illeti, nem árulok el titkot, hogy tervbe már felmerült, de korai lenne megvalósításának részleteiről, módjairól tájékoztatni. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 5. folyt.
|
Mi örülnénk, ha minél előbb megvalósulna, mert sok panasz érkezik a rossz vételviszonyokra. Felhívjuk hallgatóink figyelmét, hogy ha valaki kérdésére azonnali választ vár, szerdán és szombaton délután 4 és fél 7 között a következő számot tárcsázza: 00-49-89-21023916. Az üzenetrögzitőn meghagyhatja, hogy ebben az időpontban, tehát szerdán és szombaton délután 4 és fél 7 között milyen telefonszámon hívhatjuk vissza. Üzenetrögzitőnk száma 00-49-89-295457 és 00-49-89-297046. Levélcímünk: D 8000 München, 86 Pf.625. +++
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|