 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
- A hallgatók észrevételei - 1. folyt.
|
A szövetség külügyminiszterei rendszeresen tanácskoztak, és
legfőbb gondjuk az volt, hogy Magyarország, az akkori Magyarország
irredenta törekvéseit megakadályozzák. Ennek a történelmi
előzménynek a számontartása azért fontos, mert ebből azt is
megértjük, hogy ilyen formában a múlt nem ismétlődhet meg.
Magam utoljára 1968-ban éreztem a kisantant országainak újbóli
egymásra találását, de ennek akkor nem volt csupán magyarellenes
éle. Amikor 1968-ban a Kreml Kádár János segítségével berántott
bennünket Csehszlovákia megszállásának kalandjába, Jugoszlávia állt
ki legerősebben a csehek és szlovákok mellé. Akkoriban véletlenül
épp Jugoszlávaiában tartózkodtam, és a népben nagyon erős
magyarellenes hangulat is volt, olyannyira, hogy a tengerparton,
ahol ugyancsak megszokták az idegeneket, a végén tanácsosabbnak
tartottuk, hogy ne beszéljünk magyarul családommal, ha az ottani
lakosok közelébe kerültünk. Csak azért, mert magyar voltam, több
ízben szóval felelősségre vontak a bevonulás miatt.
Románia pedig, annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés tagja,
kimaradt a csehszlovákiai bevonulásból. Nos ekkor, 1968-ban rövid
időre valamiféle érzelmi kisantant jött létre.
Amikor pedig egyik nagy írónk, aki azóta elhúnyt, nem éppen
diplomatikus nyilatkozatot adott egy nyugatnémet lapnak arról, hogy
a határok igen is megváltoztathatók etikai alapon, rögtön egymás
után itélte el a kijelentést Belgrád, Prága, Bukarest. Ez is egy
tipikus kisantant reflex volt. Tudomásul kell vennünk, nagy a
valószínűsége annak, hogyha bárki is megkérdőjelezné mai
határainkat, a kisantant, minden írásos megegyezés nélkül is újra
felállna ellenünk.
De most nem erről van szó. Prágában, Bukarestben és Belgrádban
jól tudják, hogy Magyarország a demokratikus reformok felé indult
el, és ki-ki másképpen reagál erre. A jugoszláv fővárosban
rokonszenveznek a magyar törekvésekkel. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|