|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
NSZK: az MSZMP KB sajtóvisszhangja (2.rész)
|
A lap szerint a négytagú elnökségben Németh Miklós viseli a legnagyobb kockázatot - koránál és annál a hivatalánál fogva, amelyet már mentesített a párt gyámkodása alól, és amely a magyar történelem tanúsága alapján a válságokban nemzeti értelemben mindig a legkiemelkedőbb volt. A párt - írja - lemondott arról, hogy Magyarország jövőjét egyedül és kizárólag a maga kénye-kedve szerint alakítsa. Tudomásul kellett azonban vennie, hogy szem előtt kell tartania Magyarország geopolitikai helyzetét és a négy évtizeden át kialakított kapcsolatokat. A magyarokat nem óvja meg történelmi rémképek felmerülésétől az a körülmény, hogy a szovjet vezetés nemcsak eltűri a magyar fejlődés egyéni jellegét, hanem egyben el is ismeri, sőt némileg még utánozza is. A Központi Bizottság munkáját, összetartását a lap úgy értékeli, mint amely azt is jelzi: a magyar törekvések lényegétől nem térnek el. A Stuttgarter Zeitung ,,Nyugati irányban,, című hírmagyarázata szerint az új pártvezetésben egyértelműen a haladó reformerok tartják kezükben az ellenőrzést. Grósz Károly, aki most a vezetést három más társával osztja meg, szintén nem éppen egy dogmatikus irányvonalnak a képviselője, hanem inkább óvatos politikus: megpróbál hidat verni az ortodoxok és az előretörekvő újítók között. Ezzel ellenségeket szerzett magának: az erélyes reformerek szemében már hátramozdító, a visszahúzó erők pedig immáron vezetésre alkalmatlan puhánynak tartják. A vezető baden-württembergi újság azonban a leglényegesebbnek azt tartja, hogy a magyar párt vezetése a vélemények pluralizmusának, a nyílt eszmeegyeztetésnek és a gondolati versenynek szavatolásában látja a demokrácia megvalósításának útját, s ezt maga a párt vívta ki. Az a körülmény, hogy az MSZMP elnöke a kommunisták által egykor felmorzsolt szociáldmokratáktól érkezett, és most ő a magyar párt legmagasabb képviselője, vitathatatlan jelképe a magyar párt demokráciát óhajtó szilárd akaratának. S ez még fontosabb tényező a népszerű Pozsgay Imre előretörésénél és Grósz Károly gyengülésénél is. A kommunisták már a szabad választások megrendezése előtt a maguk felszabadultságának érzetével tekinthetnek a jövőbe - így a polgári lap. (folyt.)
1989. június 26., hétfő 15:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|