|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (19. rész) Az Ellenzéki Kerekasztal megbízásából Pető Iván emelkedett szólásra:
|
- Az Ellenzéki Kerekasztal eredeti szándéka szerint a jelen tárgyalásokon csak a békés átmenet politikai feltételeivel kívánt foglalkozni. Nem azért kívántuk mellőzni a gazdasági témákat, mintha a meglévő rendszert jónak vagy akár csak kisebb-nagyobb korrekciókkal megjavíthatónak tartanánk. Sőt, hisszük: ez a gazdasági rendszer még csak nem is igazán működőképes. A termelőeszközök állami tulajdonán nyugvó gazdaságokban ugyanis a tulajdonviszonyokból szükségszerűen következik a nemtörődöm gazdálkodás és általános pazarlás. Ez valamennyi központosított gazdaságirányítású országban súlyos válsághoz vezetett. Az ok végső soron az, hogy a vállalatok elkényelmesednek, döntéseikben háttérbe szorulnak a józan gazdasági megfontolások. Ráadásul kivételes leleményességgel képesek a közérdekre hivatkozva zsarolni tulajdonosukat, végső soron az állami költségvetést, hanyag gazdálkodásuk következményeinek eltüntetésére. A veszteségek fedezésére felhalmozódott horribilis összegű állami támogatások terhét ebben a rendszerben az egész társadalom viseli. Veszélyben van tehát az állami és a szövetkezeti jellegű tulajdon, mert kezelőik tulajdonosi kontroll nélkül gyakorolnak rendelkezési jogokat. Állandó veszélyben van a magántulajdon is, mert a vagyonát vesztő állam csak minden tulajdon megcsapolásával tudja veszteségét pótolni. Az általános pazarlás nemcsak a gazdaságot ássa alá, de felőrli a közszolgáltatásokat: az oktatást, az egészségügyet és a népjóléti intézményeket is. Az úgynevezett szocialista vívmányok közül ma már csak azok élnek, amelyek a pazarló rendszer müködésének maradékai, vagy pedig egy-egy befolyásos réteget részesítenek előnyben. Azok a nagyszabású kísérletek, amelyek a gazdasági rendszer működési hibáit az állami tulajdon talaján próbálták kiküszöbölni, csak átmeneti és részleges eredményeket vagy még ilyeneket sem hoztak. Az Ellenzéki Kerekasztal mindennek ismerete ellenére azért nem kívánt a gazdaságról tárgyalni, mert: - egyrészről abból indult ki, hogy mindaddig nincsenek biztosítékok az esetleges megállapodások betartására, ameddig a politikai garanciák - részben éppen az itt folyó tárgyalásokon - nem teremtődnek meg; (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|