|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Kommentár a temetésről
|
Washington, 1989. június 16. (Amerika Hangja, Világhíradó) - A kommentár az Egyesült Államok kormányának álláspontját tükrözi: Nagy Imre földi maradványai 31 éven át jeltelen sírban voltak a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában. Ma azonban ismét eltemetik. 1958-ban Nagy Imrét kivégezték, mert meg akarta valósítani Magyarország önrendelkezését. Ma azonban tisztelettel adóznak emlékének. Nagy Imre miniszterként szolgált a II. világháború után Magyarországra ráerőszakolt kommunista kormányban, de nemtetszéssel szemlélte a magyar kommunista vezetők teljes szolgalelkűségét moszkvai uraik előtt. 1956. október 23-ikán az Államvédelmi Hatóság tüzet nyitott a békés tüntetőkre, és ezután spontán nemzeti felkelés tört ki a sztálinista magyar kormány megdöntésére. Miután a magyar hadsereg alakulatai csatlakoztak a forradalomhoz, a szovjet katonai hatóságok beleegyeztek a tűzszünetbe. 1956. október 28-ikán Nagy Imre - akit nyugállományból hívtak vissza, hogy a kormány élére álljon - bejelentette, hogy tárgyalások kezdődnek a szovjet csapatok Magyarországról való teljes kivonásáról. A demokratikus forradalom országszerte folyt. Munkástanácsokat állítottak fel, és megszüntették a gyárakban működő pártalapszervezeteket. Október végére a kommunista párt szinte megszűnt létezni. Nagy Imre helyreállította a szólásszabadságot, és feloszlatta a gyűlölt Államvédelmi Hatóságot. November 3-ikán négy pártból álló koalíciós kormány került a kommunista rezsim helyére. Az Egyesült Nemzetek később megállapította, hogy a koalíciós kormány a nemzet minden rétegének bizalmát élvezte. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kommentár a temetésről - 1. folyt.
|
A magyar forradalom azonban nem lehetett sikeres. Jurij Andropov szovjet nagykövet ugyan tárgyalásokat helyezett kilátásba a szovjet csapatok kivonásáról - Nagy Imre azonban rámutatott, hogy újabb szovjet csapatok özönlenek Magyarországra. A nemzeti szuverenitás ilyen megsértése miatt bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből. November 4-ikén - egy nappal azután, hogy Andropov kinyilvánította Moszkva tárgyalási szándékát - Nagy Imre drámai bejelentetés tett a szabad Kossuth rádión: "- Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." November 22-ikén - miután biztosították, hogy szabadon távozhat - Nagy Imrét a szovjet csapatok letartóztatták, amint elhagyta a jugoszláv nagykövetséget. Titkos bírósági tárgyaláson halálra ítélték, és 1958. június 16-ikán kivégezték. A szovjet tömb államainak kormányai az elmúlt 30 évben mindezt hivatalosan letagadták. Az elmúlt hónapokban azonban ismét nagyító alá vették a tényeket. A magyar vezetés a közelmúltban kinyilvánította, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem - mint mindannyian tudjuk - forradalom volt. Nagy Imre tárgyalását és kivégzését törvényellenesnek nevezték - minthogy az is volt. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kommentár a temetésről - 2. folyt.
|
A magyar nép most ismét azokért a célokért küzd, mint 1956-ban: a politikai szabadságért és a nemzeti függetlenségért. És most lehetővé kell tenni, hogy a küzdelem elérje a békés célokat - mint Bush elnök mondotta: Kelet-Európában ütött a szabadság órája. Kedves hallgatóink Itt Bán Tamás beszél, Amerika Hangja magyar osztályának vezetője. Amerika Hangja valamennyi munkatársa nevében szeretném kinyilvánítani mélységes együttérzésünket a magyar néppel ezen a napon, amikor a történelem ítélőszéke szétrombolta az elmúlt több mint három évtized hazugságokra épült kártyavárát. A mai méltóságteljes temetés és gyászszertartás remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövőben soha többé ne uralkodhasson a magyar népen egy olyan kegyetlen és gonosz diktatúra, amely saját legjobbjaiból csinál börtönlakókat, amely legnemesebb vezetőit küldi ártatlanul a bitófára. Nagy Imre és mártírtársai örökre beírták nevüket a világ történelemkönyvébe - ugyanúgy, mint azok a hős magyarok ezrei, akik 1956-ban, majd a szörnyű megtorlás éveiben szintén életüket adták azért, hogy Magyarország beléphessen a szabad és független országok népes családjába. Ma Amerika Hangja szerkesztősége osztozik a magyar nép mélységes gyászában, abban a reményben, hogy 1989. június 16-ika nemcsak gyásznapként fog bekerülni a történelemkönyvekbe, hanem mint Magyarország újjászületésének nagy napja. A világ közvéleménye Magyarország felé fordul. A magyar népnek és vezetőinek élni kell ezzel az együttérzéssel, és elindulni a politikai és gazdasági újjászületés útján. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|