 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Schöpflin György reflexiója
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - A budapesti
megemlékezés lezárta az 1956-os forradalom által a magyar történelem
könyvében nyitott fejezetet. A történelemnek régi tulajdonsága, hogy
az elnyomás áldozatait hősökké emeli. Ez azonban mindig idő kérdése.
Kína úgy látszik nincs tudatában ennek a törvényszerűségnek.
Tény, hogy a magyar forradalom vérbefojtói azt hitték, hogy a
történelem az ő oldalukon lesz. A Kádár János által felépített
rezsim alapja az volt, hogy 1956 október-novemberében
ellenforradalom játszódott le Magyarországon. Azt hitték Kádárék,
hogy az ő rezsimjük jobb, mint amit Nagy Imre és forradalmár-társai
akartak megvalósítani. Önhittségükben Kádárék megkezdték a
kivégzéseket, több ezer talán a halottak száma - erről pontos,
hivatalos adat még nincs. 15 ezer ember került börtönbe. Így
mondhatjuk, hogy a forradalom leverését terror követte. Nem
vérfürdő, inkább céldutatos megtorlás. Elsősorban azt szolgálta,
hogy a fiatal nemzedék mindörökre leckét kapjon: a kommunista
rendnek nincs alternatívája. Magyarország társadalmát megfélemlíteni
igyekeztek.
Az értelmiség, a munkásság és a parasztság részéről azt várta el
a Kádár-rezsim, hogy feladja álmait egy demokratikus, semleges
Magyarország megteremtéséről. Kádár az 1960-as években ezen az
alapon érezte elérkezettnek az időt, hogy új egyezséget ajánljon a
népnek. Ezt a Nyugat - feltételezett pragmatizmusa és realizmusa
folytán - dícsérendőnek találta. Úgy látta, a kommunista párt az
életszínvonal emelését nyújtja a politikai eszmék feladásáért
cserében. Ez a megoldás - úgy tűnt, mintegy másfél évtizeden át -
megfelelőnek bizonyult, de az 1980-as évek elejére nyilvánvalóvá
vált, hogy kártyavár az egész. Megfelelő életszínvonalat a párt nem
biztosít, már csak azért sem, mert a politikai rend akadálya a
racionális gazdasági határozathozó képességnek. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Schöpflin György reflexiója - 1. folyt.
|
A magyarok nagy árat fizettek a Kádár-évekért. Sokan úgy
érezték: nincs alternatívája a kádári megoldásnak, s ezért ezt
legjobb lehetőségként elfogadták. Egyidejűleg depolitizálódtak. A
Kádár-rendszer alapja az volt, hogy a politikai vezetés a párt
monopóliuma maradjon.
31 évvel Nagy Imre és társai kivégzése után, őt és csoportját ma
történelmi hősökként ünnepelték. Az 1956-os forradalomról az nyert
megállapítást, hogy nem volt ellenforradalom, hanem kísérlet volt
olyan demokrácia megteremtésére, amely a sztálini diktatúra helyére
léphet. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|