|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (45. rész) - Forgács Ferenc
|
Miután a végére értek a kivégzettek névsora felolvasásának, ,,1956 minden hősi halottja és mártírja,, előtt tisztelegtek. A fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen forradalmár üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először beszédet. - Búcsúzni jöttünk a nemzet mártírjaitól, akik életüket áldozták fel a magyar szabadságért és a hazáért. Az 1956-os forradalom fénye bevilágította nemcsak hazánkat, hanem az egész világot is. Öröm és kétségek között élt a nemzet, de sajnos az öröm rövid ideig tartó volt. A forradalmat brutálisan felszámoló sztálini gépezet nem ismert kegyelmet. Harminchárom év választ el bennünket a véres, tragikus eseményektől. Ma is elevenen él bennem börtönéveim napja, és a halálos cellákban eltöltött 11 hónap, ahol mindnyájan vártuk kivégzésünk napját. - Ez idő alatt nem egy drága barátomnak voltam utolsó utitársa, akiknek, átötelve őket, mondtam egy utolsó isten hozzádot. Egy sem volt köztük gyáva. Mindegyik bátran ment élete utolsó útjára, ahonnan soha többé nincs visszatérés. Mindnyájan elbúcsúztak szeretteiktől, és fennhangon kiáltották a rideg börtönfalak között döbbentesen ható szavakat: a hazámért halok meg Mártírhalált halt bajtársaim szavai hagyatékként maradtak ránk, melyek köteleznek bennünket, elsősorban arra, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Búcsút vegyünk a Nagy Józsefektől, a Szabó Lajosoktól, Bárány Jánosoktól, Angyal Istvánoktól és Szirmai Ottóktól és a többi sok száz magyar kivégzett bajtársunktól. A ránk maradt utolsó hagyaték másodsorban kötelez bennünket e búcsúperceinkben arra, hogy azt az örökséget, amit nekünk átadtak, tovább folytassuk, és vigyük mindaddig, míg hazánk egy közös kibontakozás reményében újra nem lesz teljesen független és szabad. Itt, az emlékmű alapköve előtt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében esküszöm, hogy folytatjuk a veletek közösen megkezdett utat. Kérem a jó istent, adjon számotokra örök békét ebben a 301-es parcellában, ahol a hóhérkezektől megszabadulva jeltelen sírokban álmodjátok örök álmotokat a szabadságról és a nemzetről. Ígérjük, hogy a szabadságban újraépülő nemzet mindig őrködni fog békés álmotok felett. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 20:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|