Rendszerváltás és az MTI

	Pedagógusnapi gondolatok
Nem tudok most virógcsokrokat emlegetni, meghatott hálát tolmácsolni gyerekek és szülők nevében - annak ellenére, hogy nem fogyott el a sok szép virág és a hála sem. Nem fogyott el, s tudják, biztosan tudják, érzik ezt a tanítók, óvónők, tanárok ma is. És a gyerekek virágainak örülni is tudnak, s egészen biztosan örülnek a köszöntő szavaknak akkor is, ha esetleg ügyetlenre sikeredik a szeretet és hála kifejezése. De egy kinyomtatható "dolgozat" írójaként ezer - mondhatnám: terhelő - szempont nehezedik tollamra, zavarban vagyok, mert tudom - nem tehetek úgy, mintha nem tudnám -, hogy az idei pedagógusnapon eleve fenntartással olvassák a hivatalos köszöntőket az ünnepeltek. Tudok olyan iskoláról is, ahol úgy döntött a tantestület, hogy nem tartják meg a pedagógusnapot, ezzel is kifejezésre juttatva: elhatárolják magukat ama felettesek elismerésétől, akik "ide juttatták" az oktatásügyet, a pedagógusokat. Kedves pedagógusok, kedves - hálistennek még önérzetes - tanítók, tanárok, kisgyerekeinket becézgető óvónők Mindannyiunknak el kell határolnunk magunkat - s ha botorkálva is, de azt tesszük - mindazoktól, akik "ide juttattak" bennünket. Az országot, a társadalmat. Nem hiszem, hogy Németh Lászlót bárki sztálinistának, vulgármarxistának vagy akár csak hurráoptimistának mondhatná, pedagógiai elvei annál inkább helytállóak ma is. Idézem néhány mondatát - s előre megmondom: 1960-ban írta:" ... A legjobb módszer, az anyag leggondosabb tálalása is múló erőfeszítés, ha a tanuló nem küzd meg érte, s nem nagy, személyes érdek enyvezi oda az agyába. Ennek az érdeknek az állandósítása, igazolása viszont nemcsak tanuló és tanár dolga, hanem a társadalomé. Írni-olvasni mindenki megtanul, mert a mindennapi élet megköveteli, az azonban, amit egy szenvedélyes pedagógus példákban s ismeretekben rátukmál, szétmorzsolódik, ha a társadalom követelményeivel szemben kell tartania". Két bekezdéssel odébb ezt írja Németh László A pedagógus hite című tanulmányában: ... társadalmunkban mindinkább csak egyféle igazi tekintély van: az alkotó, a szellemi. A vagyongyűjtés lehetősége megszűnt, akinek túl sok pénze van, inkább gyanús, mint tiszteletet ébresztő... Olyan társadalomban élünk, ahol az embernek, még szűk körben is, valódi tiszteletet csak teljesítmény, s kiválóság szerezhet. (folyt.) 1989. június 1., csütörtök 10:50
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Pedagógusnapi 2.
Hogy más társadalmakban ez nem így volt, elég a Ferenc József-i korra gondolnunk.Vagy a Nyugatra kerültek tapasztalataira, akik azt látják, hogy ott az ember valódi értékét is autója, dollárja méri". Még egy emberöltő sem telt el, s már nem "olyan", hanem "ilyen" társadalomban élünk. Ha valaki most megsúgná nekem, hogy ki akarta ezt, azonnal ideírnám, csupa nagy betűvel. De nem hallok sugallatot. S majdnem bizos vagyok abban, hogy semmilyen rendű-rangú feletteseinknek nem is volt ez a célja. De nem hiszem, hogy egy pedagógusnapi rövid eszmefuttatás feladata volna tisztázni: akkor miért is? De igenis feladatunk - közös feladatunk - hogy újra ráébresszük a társadalmat és főként a felnövekvő generóciókat arra, hogy "mégis a víz az úr ". Mert a dollár bizony nagyon nagy hatalom, de mégis csak közönséges "szolga", eszköz, azért van, hogy megvásárolható legyen rajta a TUDÁS. Nem a pénz az érték, hanem amit meg lehet szerezni pénzzel. Azok a "csúnya" kapitalisták végső soron tudják is ezt és megfizetik a tudást. Csak nálunk zavarodott össze az értékrend. Ezt az összekuszált értékrendet kell helyre tennünk tehát, hogy megszűnjenek azok a feszültségek, amelyek az iskolákban is elhatalmasodtak. De nem lehet - kiszakítva a társadalomból - "meggyógyítani" a pedagógusok közérzetét, miközben mindenki közérzete rossz. Azonnali, ötven százalékos vagy ennél is nagyobb fizetésemelést követelni lehet - de nem érdemes. Nem a kormány pénztárcájában van az a pénz, amiből béremelést kaphatnának a pedagógusok. A megyei és helyi tanácsok többet tudnak ma segíteni, mint a kormány. Nem beszélve az igazgatókról És nem biztos, hogy általános fizetésemelésre van most szükség. Hiszen számottevő a különbség az egyes tantestületek átlagbére között, ami nem a korábbi központi fizetésrendezések, béremelések eredménye. Az új kormány, az új kultuszminiszter meggyőződéssel vallja, s nem csak deklarálja, hogy anyagiakban is elsőbbséget kíván nyújtani a humán szférának. De ha nem változik meg a középszintű helyi vezetők értékítélete, nem válhat gyakorlattá a szándék. Akkor tudnak saját magukon, saját helyzetükön és az iskolák helyzetén is segíteni a pedagógusok, ha az értelmiség más rétegeivel összefogva képesek lesznek odahatni, hogy megváltozzék az értékrend a helyi politikában, a helyi vezetők gondolkodásában. (folyt.) 1989. június 1., csütörtök 10:51
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Pedagógusnapi 3.
Rendeletekkel ezt nem lehet elérni. Ígérgetésekkel sem. Ezért lett volna álságos dolog, ha a hagyományos emelkedett ünnepi hangnemben ilyen-olyan nagyrabecsülésünkről biztosítottam volna a pedagógusokat. Azt kérem inkább, bízzanak az új művelődési miniszterben, aki maga is bízik abban, hogy a tárca fokozatosan nagyobb szerepet kap a kormányzati politikában. Ez a bizakodás, bizalom adhat erőt a helyi közösségeknek és a tantestületeknek is a munkához, a felelősségérzet ébrentartásához. (MTI-Press) 1989. június 1., csütörtök 10:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »