|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Németh Miklós tárgyalásai - 1. folyt.
|
Úgy gondolom Németh Miklós ennek ellenére sem jött el üres kézzel Prágából. Sikerült elérnie, hogy közös bizottság felülvizsgálja a terveket. Mint tudjuk a csehszlovákok eddig minden újratárgyalás lehetőségétől mereven elzárkóztak. Most, ha más nevet adtak is a gyereknek, mégiscsak asztalhoz ülnek. Kezdetnek ez is valami, és az is, hogy a legfenyegetőbb mondatot a Rude Pravo kihagyta abból a cikkből, amelyet a pozsonyi Pravdától vett át, nem beszél azonnali kenyértörésről. Másrészről a magyar tárgyalófél helyzete nem annyira kilátástalan Prágával szemben, mint az első pillantásra tűnik. Ha Budapesten elhatározzák, hogy a nagymarosi tározót pedig nem építik meg, akkor Csehszlovákiának ehhez a döntéshez - ha fogcsikorgatva is -, de igazodnia kell. Kártalanítást persze követelhet. Ha azonban az meghaladja a méltányos összeget, az ügy nemzetközi bírósághoz kerül. Itt évekig várhatnak a döntésre. Ez nem érdeke Prágának. Ausztriában ugyanakkor politikai és gazdasági problémának tekintik az ügyet, így is kezelik. Maradjon meg a jó viszony Magyarországgal, amelyen egyébként elég sokat keresnek az osztrákok, az érintett vállalatok pedig kapjanak kártalanítást. Ezzel a háttérrel fel a közös a Világkiállításra. Ez a pragmatikus felfogás kétségtelenül kedvező számunkra még akkor is, ha az osztrákokat méltán nyomhatná a rossz lelkiismeret, sokan és sokszor figyelmeztették őket a vízlépcsőrendszer anyagi támogatásának erkölcstelen voltára. És még valami: Németh Miklósnak tudnia kell, hogy ezeket a számára csöppet sem kellemes utazásokat Kádár Jánosnak és Grósz Károlynak köszönheti. Az egyik meghozta a katasztrófális döntést, a másik folytatta, sőt meggyorsította annak megvalósítását. +++
1989. május 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|