|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Kibékülés viharos külsőségek közepette 2. rész
|
A külpolitikai főszólamból egyértelmű volt, hogy a találkozó kiérdemli a jó előre oda itélt ,,történelmi,, jelzőt. Harminc év szünet után találkozott egymással a két ország pártfőtitkára, behegedtnek nyilvánították a behegedt sebeket, új alapokon állva helyreállították a pártkapcsolatokat. A régmultról kevés szó esett, az is sietősen, a tekintetek a jövőre irányultak, a két óriás civilizált együttlétezésének és együttműködésének remélhetően nyugodt évtizedeire. A reálpolitika szintjén mérleget vonva a kínaiak könyvelhették el a nagyobb nyereséget - teljesült például az a kívánságuk, hogy a Szovjetunió vonuljon ki Afganisztánból -, amiből az értelmetlen külpolitikai vállalkozásokat ,,leadni,, kívánó Moszkva nem csinált presztizsügyet. Kambodzsa kérdésében maradtak nézeteltérések, de mindenképpen előremutató, hogy mindkét fél politikai rendezést kíván. A Kína északi határai mentén állomásozó szovjet haderő lebontását - egy további kínai kívánságot - illetően Gorbacsov Pekingben kezdeményezést tett. Mint mondotta, a kínaiakkal kialakítandó feltételek mellett - értsd: nem egyoldalúan - a Szovjetunió kész visszavonni a határról összes katonai egységét és fegyverét, hogy csupán ,,a határ rutinszerű felügyeletét ellátó erők,, maradjanak ott. Moszkva hajlandó 120 ezer katona, valamint 436 közép- és rövidebb hatótávolságu rakéta visszavonására, mi több 16 hadihajó átvezénylésére is. Kínai válasz minderre nem érkezett, a pekingi vezetők kórházakba és a térre siettek, hogy lebeszéljék az éhségsztrájkolókat akciójuk folytatásáról. A moszkvai vendég jött, látott, győzött - a kínai vezetőknek megmaradt a kényes belpolitikai probléma, amelyet, úgy tűnik, nem lehet csupán tüneti kezeléssel - a felvonulók ideig-óráig tartó lecsillapításával - megoldani. Ez a feladat már nem Teng Hsziao-pingre vár. S bizonyos az is, hogy Teng helyét a kínai történelemben - ugyanúgy, mint Kádár Jánosét Magyarországon - nem tűnékeny indulatok jelölik majd ki. Nem azok, akik üvegeket törtek össze a Tienanmenen, mintegy cserépszavazással itéletet mondva a hajlott korú vezetőről. (A ,,Hsziao-ping,, ,,kis üveget,, is jelenthet.) A tüntetők transzparensen tették fel a kérdést: ,,A Szovjetuniónak van Gorbacsovja, de Kínának kije van?,,. A politikai szakirodalom már ismer ,,kínai Hruscsovot,, (Liu Sao-csi), ,,kinai Szaharovot,, (Fang Li-cse), de ,,kínai Gorbacsovot,, még nem. Ő vajon ki lesz? +++ Sarkadi Kovács Ferenc MTI-Panoráma
1989. május 19., péntek 12:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|