|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Reformok - 1. folyt.
|
Amikor Nyugat-Európa a gazdasági integráció felé haladt, a szovjet tömb államai csak kevés állandó kapcsolatot alakítottak ki. A KGST nem dicsekedhet az európai közösség eredményeivel olyan területeken, mint szabványosítás, minőségellenőrzés, a vámkezelés egyesítése és a nemzetközi munkamegosztás. Mint Nyers Rezső államminiszter, a magyar kommunista párt politikai bizottságának tagja mondotta egy televíziós beszélgetésben, Kelet-Európában közös az ideológia, de nincsenek intézményesített gazdasági kapcsolatok. Véleményem szerint - mondotta Nyers - a KGST istenigazából nem is létezik. Arra az Andersen-mesére emlékeztet, amelyben a királlyal elhitették hogy fel van öltözve, és senki sem merte figyelmeztetni, hogy lényegében meztelen. Bogomolov szovjet tudós egyetértett azzal, hogy a KGST képtelen volt megvalósítani fő célkitűzését, a körzeti integrációt. Leonyid Jagodovszki (?) vezető szovjet közgazdász az elmúlt évtizedek tévedéseinek tulajdonította a legtöbb kelet-európai ország jelenlegi nehézségeit. A veszteséges vállalatokat mmesterségesen a víz színén tartották még akkor is, amikor termékeik nem kellettek senkinek. A piaci tényezőket pedig a munkások és fogyasztók kárára egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Lengyel László elismerte, hogy Kelet-Európa most fizet az elmúlt 30 év elherdált és elfecsérelt gazdaságáért, három évtized elpazarolt erőforrásaiért és emberi munkájáért. A vita összefoglójául a magyar vitavezető kijelentette: a sztálinista gazdasági modell válságban van. A modell ellentétben állt a szocializmussal, amely nagyobbb szabadságot, egyenlőséget és az állam elhalását ígérte. Kelet-Európában ebből semmi sem lett, és ezért kell felhagyni az államilag irányított gazdasággal - mondotta a vitavezető. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|