 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon - Vitafórum a Politikai Főiskolán (2. rész)
|
Szerdahelyi István, az Új Fórum főszerkesztője szerint a
válságos helyzetből csak invencióval, szaktudással kerülhet ki az
ország. Utalt arra a problémára, hogy az értelmiség túlnyomó
többsége kivonult a politikai életből. Szerinte a manapság gyakran
emlegetett hallgató többség nemcsak a munkásság és a parasztság,
hanem az értelmiség széles rétegeit is magában foglalja.
Nemeskürty István író-filmesztéta szerint az értelmiség
feladata: a lehető legnagyobb tudást megszerezni, és ezt a
társadalom hasznára fordítani. Utóbbi azonban a politikai hatalomtól
is függ. Felszólalásában utalt az értelmiség által az elmúlt időben
elkövetett hibákra, köztük a Pénzügyminisztériumban a pénzügyi
diktatúra érvényesülésére, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium
elhibázott gyógyszerrendeletére, vagy a vízügyesek erőszakos
érdekérvényesítésére Bős-Nagymaros ügyében. Ezzel kapcsolatban
megjegyezte: felvetődik a kérdés, hogy az ilyen döntések részesei az
értelmiséghez vagy a politikai hatalomhoz számíthatók-e. Szerinte
ezt a problémát alaposabban meg kellene vizsgálni.
Radics Katalin, a Társadalmi Szemle szerekesztőbizottságának
elnöke egyebek között arról szólt, hogy az értelmiséget a helyének
megtalálásában gátolta a politikai intézményrendszer. Problémaként
említette meg, hogy a munkásmozgalom és a kelet-európai társadalmak
nem voltak képesek megemészteni, feldolgozni az új gondolatokat.
Ugyancsak jelentős gond a túlhaladott premisszákból való kiindulás,
például az, hogy az értelmiséget kizárólag szövetségesként kerestük.
Krausz Tamás történész rámutatott: ideje lenne az
értelmiségi-munkás ellentétből valamilyen formában kikerülni. Ez
ugyanis a 60-as, 70-es, sőt még inkább az 50-es, 60-as évek terméke,
amikor is a politikai hatalom bizonyos tekintetben mesterségesen
élezte ezt az ellentétet. Jobb lenne - jegyezte meg -, ha az
értelmiség-munkás ellentmondást a mai társadalmi szerkezet alapvető
ellentmondásaival hoznánk valamilyen módon összhangba. Az igazi
ellentmondások kialakulásában a vízválasztó a tulajdonviszonyok
problémája, másrészt gondként jelentkeznek bizonyos bürokratikus
apparátusok egyre önállósuló érdekei. Ezek azok az ellentmondások,
amelyek egyfelől értelmiségi és munkás, másfelől bizonyos
érdekcsoportok között húzódnak meg. Így amikor értelmiség-munkás
ellentétek kerülnek felszínre, tulajdonképpen elködösítjük a valós
problémákat. (folyt.köv.)
1989. május 17., szerda 20:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|