 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Az Óbudai Hajógyár ügye
|
SZER
----------------------- München, 1989. május 7.
(Nagy András) Vasárnapi világhíradó
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik csoportja
megkísérelte, hogy bevilágítson az óbudai sziget és hajógyár ügyét
övező tulajdonjogi rejtelmekbe. A főváros népéé a hajógyár, a
munkásoké vagy Angyal Ádámé, a párttitkár nagytőkésé az óbudai
sziget? - tették fel a kérdést már a rendezvény újsághirdetésében.
Semmi sem bizonyítja jobban Angyal Ádám magabiztossgát, mint hogy
ilyen invitálás után is eljött.
Ahogyan a hír a sajtót már többszörösen bejárta, Angyal
vezérigazgató - aki írónikus módon egyszersmind angyalföldi
párttitkár is - bejelentette, hogy eladja az Óbudai Hajógyárat és a
bevételből próbálja megmenteni a súlyosan eladósodott, csőd szélén
álló, egykori Magyar Hajó- és Darugyár más gyáregységeit. Választása
azért esett a szigetre, mert az gazdag tőkés szállodaépítkezőket is
idecsábíthat. Különben komoly fizetőképes vevőjelölt a mai napig nem
bukkant fel.
Ami már eddig történt, az is alaposan megrázta a hajógyári
munkásokat és alkalmazottakat. Gyűléseken tiltakoztak a nagy múltú
gyár kiárúsítása ellen. Követelték az óbudai üzem önállósulását, és
magát Angyalt is felszólították, mondjon le "holding" elnöki
tisztéről.
A baj csak az, hogy az eddig főként szovjet megrendelésre
dolgozó hajógyártás valóban válságba került. Angyal Ádám így nemcsak
azzal érvelhet, hogy eladási tervei teljes összhangban állnak a
jogszabályokkal, de azt is mondja, hogy gazdaságilag ez a kisebbik
rossz. A mai jogszabályok állapota az, ami a tegnapi vitadélután
résztvevőit a leginkább aggasztotta. Az óbudai eset mutatja, hogyan
megy vagy mehet át a korábbi, úgynevezett szocialista tulajdon az új
törvények gyümölcseként a vezetői elit magánrendelkezésébe. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|