|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Eredmény nélküli egyeztetés az Óbudai Hajógyár sorsáról (2.rész)
|
A sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva Angyal Ádám elmondta: irreálisnak tartja, hogy maguk az óbudaiak vásárolják fel a részvények többségét, mások viszont valószínűleg nem igénylik azokat, ha a területen hajógyártás folyik. Egyébként több külföldi céggel is tárgyalnak, de hogy kikkel, azt ma még nem lehet közölni, mert az megzavarná az üzleti megbeszéléseket. A Ganz Danubius, mint az óbudai gyár részvényei döntő többségének tulajdonosa, már kapott ajánlatokat olyan külföldi cégektől, amelyek egyetemi várost, vagy nemzetközi üzletközpontot, esetleg egészségügyi kombinátot létesítenének a szigeten. Bármilyen rendezési tervet egyébként a Fővárosi Tanácsnak is jóvá kellene hagynia. Az óbudaiak szóvátették, hogy a kialakult helyzetben elmennek a dolgozók, pedig szerintük a hajóépítés nem szűnhet meg Óbudán, arra továbbra is szükség van. A gyárban dolgozó 1300 munkás nap mint nap úgy jár be dolgozni, hogy bármikor becsukhatják a gyárat, s ez bizonytalanság kihat a termelésre, a termelékenységre. Szóba került a hajógyártásnak a Népszigetre való áttelepítése is, amit Gremsperger Géza, az óbudaiak műszaki igazgatóhelyettese elképzelhetőnek tartott, Angyal Ádám viszont minden tekintetben megalapozatlannak és megoldhatatlannak ítélt, mondván: egy 360 millió forintos értéket egymilliárdért ,,átszállítani,, aligha lehet gazdaságos vállalkozás. Az elnök-vezérigazgató arról is beszélt, hogy többször javasolta: az óbudai gyár esetleges bezárása után az ott dolgozók elhelyezkedhetnek a Ganz Danubius más üzemeiben, szerinte az óbudai vezetés ezt az ajánlatot figyelembe se veszi; számukra a hajóépítés bármi áron való fenntartása a fontos. Az szb képviselője erre megjegyezte: a dolgozók helyzetének kérdését később külön is felvetik. A tájékoztatón újságírók szóvá tették, hogy a túlfűtött hangulat esetleg felbujtás eredménye, ezt azonban az óbudaiak szakszervezeti bizottsága visszautasította, mondván: a tiltakozást az egész kollektíva fogalmazta meg. Felmerült továbbá a hajógyártás gazdaságosságának kérdése is; a jelenlévő óbudai vezetők szerint már a kérdés feltevése sem indokolt, hiszen manapság egyetlen kormányzati lépés vagy tollvonás gazdaságtalanná teszi azt, ami eddig nyereséges és oklevelekkel dicsért vállalkozás volt - s körbemutattak a terem falán elhelyezett elismerő oklevelek tucatjaira. Különben is, manapság nem érzékelhető, hogy bármiféle iparpolitika érvényesülne. A hajóépítést korábban húzóágazatnak minősítették, ezzel Angyal Ádám is egyetértett. (folyt.köv.)
1989. április 12., szerda 19:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|