Rendszerváltás és az MTI

	Eredmény nélküli egyeztetés az Óbudai Hajógyár sorsáról (1.rész)
1989. április 12., szerda - Szőke László, az MTI munkatársa jelenti: jórészt csak a felek eltérő nézeteit tartalmazó ,,megállapodással,, zárult szerdán az Óbudai Hajógyárban az ötórás egyeztetés, vagy inkább nyilvános vita a gyár sorsáról. Az előzmény - mint ismeretes - az volt, hogy az óbudaiak tiltakoztak Angyal Ádám, a Ganz Danubius Rt. elnöke, a társaság vagyonkezelő központjának vezérigazgatója által bejelentett terv ellen, miszerint a hajógyárat, illetve az Óbudai-szigetet - idegenforgalmi hasznosításra - esetleg eladnák tőkeerős, külföldi partnernek. Az egyeztetésre érkezőket, köztük Angyal Ádámot, továbbá a vasasszakszervezet és a SZOT munkatársait, valamint az újságírókat ,,Ez a gyár nem eladó,,, ,,Óbuda nem Angyal-föld,, feliratú transzparensek fogadták. A tárgyalásokon, majd az azt követő sajtótájékoztatón a felek heves, gyakran gúnyos és személyeskedő szócsatákat vívtak egymással, s nem egyszer az újságírókkal is. A tájékoztatóra késő délután került sor, miután ,,megállapodást,, írt alá az elnök-vezérigazgató, illetve az Óbudai Hajóépítő Rt. több gazdasági és társadalmi vezetője. Ebben leszögezik, hogy a gyár szervezeti és működési szabályzatát a társasági törvénynek megfelelően át kell alakítani. Létre kell hozni a felügyelő bizottságot, mégpedig dolgozói képviselettel. Megteremtik dolgozói részvények vásárlásának a lehetőségét, amennyiben a társaság vagyoni helyzete ezt lehetővé teszi. A gyár sorsának, jövőjének alakításánál a dolgozói érdekeket figyelembe veszik, és további érdekegyeztetést folytatnak. A vállalati tanács megvizsgálja az elnöki, illetve vezérigazgatói funkció összeférhetetlenségének a kérdését. Kitűnt, hogy az alapvető kérdésekben eltérőek az álláspontok; a vállalati szb szerint az óbudaiak tulajdonosi önállóságot is magába foglaló önállóságot akarnak, míg a Ganz Danubius álláspontja az, hogy tulajdonáról és jogosítványáról csakis a gyár forgalmi értékének megtérítése után mond le. Az összeget Angyal Ádám a későbbiekben a 330 millió forint körüli alaptőkének akár tízszeresében jelölte meg, nem pontos számításokra alapozva. Ami az idegenforgalmi hasznosítást illeti, az szb nem ért egyet olyan irányú értékesítéssel, amely megszüntetné az ipari tevékenységet, mivel ezt a megoldást ellentétesnek tartja a gyár érdekeivel. A Ganz Danubius ezt az álláspontot ugyan elfogadta, ám kinyilvánította: amennyiben a hasznosítás kikerülhetetlenül megkövetelné a hajóépítés megszűnését, úgy a szükséges jövedelem megszerzése érdekében a felszámolástól nem tud eltekinteni. (folyt.köv.) 1989. április 12., szerda 19:09
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »