 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (9. rész)
|
Nem elveink, alapvető történelmi céljaink megtagadását, hanem a
kialakult rendszer elmélyült megreformálását akarjuk.
Mi az akadálya annak, hogy a jelenleginél határozottabban
haladjunk előre? Állandóan szem előtt kell tartanunk a lakosság
teherbíró képességét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a
társadalmi, szociális feszültségek nem csökkentek az elmúlt években,
miközben vannak rétegek, amelyek esetenként nem valós
teljesítményeik alapján, hivalkodó fogyasztással, indokolatlan magas
jövedelmekkel teszik próbára a társadalom türelmét. Ugyanakkor a
gazdasági racionalizmus nagyobb követelményeket támaszt, a munkaerő,
az anyagi eszközök gyorsabb átcsoportosítását igényli. Ez az
ellentét csak a társadalom együttes összefogásával oldható fel.
Ennek érdekében kell - még ha átmeneti időre is - egy új nemzeti
közmegegyezést létrehozni.
A Magyar Szocialista Munkáspárt rövid programja körül, amint az
várható volt, bizonyos polarizálódás indult meg. A benne foglalt
útról koncepcionálisan eltérő vélemények is felszínre kerültek a
közélet és a pártmozgalom minden szintjén. Maga a vita természetes.
Soha politikai mozgalom nem számíthatott tartós sikerre és tényleges
tömegtámogatásra, ha a programja nem érdemi viták sodrában
formálódott. A viták azonban mindig akkor voltak termékenyek, ha az
ügy állott az előterükben, nem pedig a résztvevők különböző
szubjektív eredetű motívációi. Ma már világosan látható, hogy sok
helyen ezek a viták nemcsak a közügyet szolgálják. Nem a helyes,
érvényes válasz megtalálása a cél egyesek részéről, hanem az egyéni
érdekek érvényesítése. A politika ma legnehezebb, leghálátlanabb
területeinek képviseletét egyesek éppen azért nem vállalják
tudatosan, mert nem akarják személyes presztizsüket ezzel
megterhelni. Megszaporodtak emellett a partnerek tudatos
lejáratására irányuló törekvések is. Vannak, akik nyilvános
megszólalásuk alkalmából az előkelő, hűvös kívülálló pozíciójából
figyelik az országunkban végbemenő változásokat, mintha semmi közük
nem lenne ahhoz, ami ma itt történik. Vannak olyanok is, akik nem
egyszer látványosan tagadják meg múltjukat, abban reménykedve, így
nem kell vállalni az erkölcsi felelősséget esetleges korábbi
magatartásukért. Ezek a párt programja, politikai irányvonala körüli
vitáknak olyan melléktermékei, amelyektől sürgősen meg kell
szabadulni, mert a pártunk cselekvőképességét, hitelét nagyon
komolyan veszélyeztetik
(folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|