|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (4. rész)
|
Egymás nélkül hiányosak és csonkák. Csakis együtt hordoznak teljes és minden korban jó lelkiismerettel vállalható tartalmat. Rendkívül veszélyes lenne, ha nemzeti érzéseink, magyarságtudatunk örvendetes kiteljesítése közben nem törődnénk azzal, hogy hazáját minden népnek joga van szeretnie, hogy a mi nemzeti érzékenységünk semmivel sem alacsonyabb rendű, de nem is jogosultabb, mint a másoké. Tiszteljük hát kölcsönösen egymást, egymás múltját, értékeit, hagyományait. Vallom, nincs más utunk. 1848-49; 1918-19; 1944-45; - történelmünk három kiemelkedően fontos dátuma. Nemzeti ügyeket jelképeznek ezek az évszámok a szó legnemesebb értelmében. Olyanokét, amelyek egyúttal nemzetközi folyamatok szerves részét is képezik. Lehetetlen elválasztani, és hamisítás lenne szembeállítani ezt a bennük rejlő két mondanivalót. Sajnos, nemcsak felemelő voltukban kapcsolódnak össze, hanem megvalósulatlan reményeikben is, és megvalósítatlan lehetőségeikben is nemzetiek és nemzetköziek egyszerre. Mind a három alkalommal rövid ideig a fejlődés nemzetközi élvonalába kerültünk, de ott tartósan megkapaszkodni, felzárkózni mindeddig nem tudtunk. Most abban a szakaszban vagyunk, amikor a tartós felzárkózás, vagy a beláthatatlanul hosszú ideig tartó leszakadás között kell választanunk. Mind a kettő további áldozatokkal, sok-sok feszültség tudatos vállalásával jár, de vállalni csak a jövőbe mutatót érdemes. Különösen, ha azt is világosan látjuk, hogy a felzárkózáshoz, a gazdasági-társadalmi, politikai és kulturális modernizációhoz történelmünk során a mostanihoz hasonló kedvező nemzetközi háttérrel még nem rendelkeztünk. Most a velünk kapcsolatban álló minden országnak és népnek ahhoz fűződik érdeke, hogy törekvéseink sikerrel járjanak. Ezzel a lehetőséggel élni kötelező, de visszaélni nem szabad. Az 1848-49-es szabadságharc idejétől szinte mindmáig a nemzetiségi ellentétek, a nemzetiségi politika torzulásai is akadályozták az érdemi együttműködést. Éppen ezért kell üdvözölnünk a legutóbbi időben ezen a téren is tapasztalható biztató jeleket. Abban a meggyőződésben, hogy a távlatokban az itt élő népek egyikének sincs másik útja a jövőbeni együttműködéshez, mint a kölcsönös tiszteleten és méltányosságon alapuló kapcsolatok folyamatos gazdagítása. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|