|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Kibővített ülést tartott a Budapesti Pártbizottság (4. rész)
|
Sokan nem az MSZMP-ben látják a változás, a fordulat lehetőségét. Ugyanakkor igény van a párt eddigi értelmiségi politikájának kritikai elemzésére, az értelmiség rétegződéséről kialakítandó kép felrajzolására, világos értékrend megfogalmazására. Jó néhány beszélgetésen elhangzott: a budapesti pártbizottságnak is tisztáznia kell saját pozícióit a szemléleti változás megindítása érdekében a fővárosi pártszervezetekben. A tudást, az igényes minőségi munkát, az innovációt fel kell értékelni, s emiatt is fontossá válik e réteg. A viták megerősítették azt a tapasztalatot, hogy az értelmiség nem homogén társadalmi csoport, ezért a párt viszonya, együttműködése, konkrét állásfoglalásai is differenciáltak, teljesítmény- és minőségcentrikusak. Általánosítható tapasztalatként hangsúlyozta Barabás János, hogy szembe kell nézni a korábbi értelmiségpolitikai elvvel és gyakorlattal; el kell ismerni a múltból az értéket, de világosan el kell határolódni az elvetendőtől és a meghaladottól. Többen úgy vélekedtek a konzultációkon, hogy az értelmiség rossz közérzetének oka a tudás évtizedek óta tartó társadalmi leértékelődése, a különböző szakértelmiségi csoportok kezdeményezéseinek, javaslatainak többszörös semmibe vétele fontos döntéseknél, sokszor szubjektív politikai indíttatású beavatkozások sokasága a szellemi munka folyamatába, a szellemi élet eseményeibe, a társadalom szellemi szféráját, kulturális állapotát, folyamatait, fejlődését érintő operatív döntések közötti ellentétek. Ide sorolták az emberi tényező szerepének leértékelődését, az értelmiségi életmód ellehetetlenülését, a fiatal értelmiség speciális problémáját, valamint azt a tényt, hogy az értelmiség különböző csoportjai nem érzik, hogy részesei a döntési folyamatoknak. Jól jelzi a romló közérzetet, hogy a különböző alternatív szerveződések tagságának bázisa jelentős részben értelmiségi. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a szakértelmiségi csoportok elitje ma még nincs ott ezekben a szerveződésekben. A napirend feletti vitában felszólaló Berecz János felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmiséget egy régi, tehát konzervatív szemlélet alapján kezeli a párt, ugyanakkor ettől a rétegtől várja az új értékrend kialakítását, a társadalmi élet minden területén szükséges megújuláshoz az alkotó, és minél nagyobb arányú hozzájárulást. Ezt a szemlélet el kell vetni - hangsúlyozta. A továbbiakban szólt arról, hogy ha a szellemi élet korlátok közé szorul és nem bontakozhat ki, a tudományos következtetésekkel a politikai vezetés nem számol, akkor a jövővel találja magát szemben. (folyt. köv.)
1989. február 6., hétfő 19:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|