 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Kulcsár Kálmán expozéja (12. rész)
|
A demonstráció, a tüntetés természeténél fogva nagyobb teret ad a
demagógiának, mint a megfontolásnak, ezért esetleg felületesen
közvetítheti a politikai ,,üzenetet,,, ha mindenképpen
figyelmeztetésnek is értékelhető. Az is világos azonban, hogy ha
hosszabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésre, a
demonstrációra, természetszerűen válik, legalábbis egy időre, a
végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggondolás nélkül
alkamazott eszközzé. Mindezzel nem kívánnám lefokozni a
jelentőségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfontosabb
szabadságjognak tartom, csak éppen érzékeltetni szeretném a
szabályozása körül kialakult vita mélyebb összfüggéseit.
- Így merült fel a kérdés: vajon szükséges-e egyáltalán
szabályozni a gyülekezési jogot, nem elegendő-e csak az Alkotmányban
történtő rögzítése?
- Vannak államok, amelyek ezt az utat követik. Ilyen például az
Egyesült Államok, amelynek az alkotmányához fűzött első kiegészítés
megtiltotta a Kongresszusnak, hogy törvényt hozzon egyebek közt a
polgárok békés gyülekezésével kapcsolatban. Nem lehetséges tehát
további törvényi szabályozás, ezért a hatóságok, ha ezt szükségesnek
látják, belátásuk szerint próbálják különféle módon szabályozni a
gyülekezést. Ezeket a kísérleteket - néhány kivétellel - a
Legfelsőbb Bíróság sorra-rendre alkotmányellenesnek nyilvánította. A
lényeg az, hogy ilyen szabályozáshiányos jogrendszerben az
alkotmánybíráskodási gyakorlat alakítja ki a szükséges korlátokat.
Más államok azonban szabályoznak, éspedig részletesen szabályoznak.
Hivatkozhatnék például a Német Szövetségi Köztársaságra, éspedig az
1953. július 24-én kelt szövetségi törvényre ,,A gyülekezésről és
felvonulásról,,, amely a most benyújtott javaslathoz képest jóval
részletesebb, s hadd tegyem hozzá: sok tekintetben nagyobb
megszorításokat jelentő rendelkezéseket tartalmaz; vagy
hivatkozhatnék a hasonló, 1953-ban kelt és 1968. október 23-án
módosított osztrák szövetségi törvényre.
- Vannak államok továbbá, amelyekben a szabályozás részletei a
törvényi szinten kívül másutt is megjelennek, ahol a
belügyminiszter, illetőleg a rendőrség kiterjedt hatáskörben
jogosult intézkedni. Ilyen - tudomásom szerint - a francia
szabályozás. Szeretném azonban világossá tenni: most sem, ahogyan
korábban sem a beterjesztett javaslatban választott szabályozási
módszer indokaként, hanem összehasonlító példázás miatt utaltam az
említett országokra. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|