Rendszerváltás és az MTI

	Szamizdat Budapesten
(Gadó György) München, 1989. április 25. (SZER, Világhíradó) - Egy valami biztos: amiatt nem panaszkodhatnak a budapesti járókelők, hogy térdig kell koptatni a lábukat, amíg könyvárust találnak. A belsőbb városrész forgalmas utcáin lépten-nyomon színes tarkaságban kínálkoznak a könyvek. Nemcsak az állandó jellegű boltokban, de pavilonokban, alkalmilag felállított asztalokon is. És mintha senkinek más gondja nem volna, népes közönség böngészik, válogat, vásárol mindenütt. Pedig igazán nem olcsók a kiadványok. Újabban lényeges elemmel bővült a választék. A város néhány pontján megjelentek a politikai okok miatt korábban a föld alá szorított szamizdat kiadványok. Faludy György Pokolbeli vizsganapjaim című életrajzi jellegű könyve rövidesen el is fogyott a két-három könyvesboltból, ahová jutott belőle. Az érdeklődést fokozta, hogy a Kinizsi moziban, majd a Zrínyiben a recski titkos kényszermunkatáborról készül dokumentumfilmet játszották, illetve Játsszák. Harminc-negyven darab is elkelt belőle - mondja a fiatalember, aki most néhány napig a Deák téren csak szamizdatot árusít harmadmagával. Változatos vevőkör, pedig nem volt valami olcsó: 300 forintba került. Ez az árusító hely a Deák téri metróállomás felszíni kijáratánál található, karnyújtásnyira a Budapesti Redőrfőkapitányságtól. - Nincs gondotok emiatt? - kérdem Győri Györgyöt, a másik közreműködőt. - Már hogyan lenne? Engedélyünk van, nemcsak a helyre, hanem kifejezetten a szamizdatra. Három hónapra szóló utcai árusítási engedélyt kaptak a Katalizátor Iroda nevű szamizdat kiadó munkatársai is. Ők a belvárosban, a Felszabadulás téren működnek. Hátuk mögött a falon hevenyészett plakát, előttük az asztal körül állandóan 6-8 vevő. Az árusító helyen Perlaki Tamásékkal osztoznak, másnaponként váltják egymást. - Nem győzzük kiszállítani a kiadványokat - mondja Perlaki, aki korábban a fegyveres katonai szolgálatot megtagadók védelmében tevékenykedett. - A Beszélő legújabb, 26. számából 1.200 példányt vettünk át, s naponta elfogy vagy kétszáz. Komoly gond, hogy mit árusítunk a jövő évben, mert, ha ilyen tempóban megy, kifogyunk mindenből. Nem olcsók a szamizdat kiadványok. Ez tény, de az is igaz, hogy a könyvárak általános drágulása miatt már korántsem kirívóan drágák. Persze érthető, ha áruk magas, hiszen ezek még túlnyomóan az illegalitás viszonyai között nehézkes, tehát, költséges technikával, kis példányszámban készültek. De már a Beszélő említett új száma közel 10 ezer példányban jelent meg, ami ugyan még mindig kevés az érdeklődéshez mérten, de nagyszerű tény, a hajdani egy-kétezres példányszámokhoz képest. Még két éve azon tanakodtunk az ellenzékben a szamizdat körül tevékenykedő barátaimmal, hogy a könyvhét megnyitóján, vagy a Magyar Sajtó Napján mondjuk rajtaütésszerűén meg kellene jelennünk az utcán a szamizdattal. Ha jól megszervezzük a dolgot - buzdítottam őket -, akárcsak a kiadványokkal, akár 10 percig is a nagyközönség előtt maradhatunk, amíg a rendőrség meg nem érkezik. Akkor nem került erre sor. Ma viszont, hála a társadalom megújulásáért küzdők erőfeszítéseinek, miénk a pesti utca, és nem 10 percre. Vidéken azonban - és ezt ne feledjük! - még más a helyzet! +++ 1989. április 25., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »