Rendszerváltás és az MTI

	Történelem-érettségi
München, 1989. április 13. (SZER, Hölgyválasz) - A Szovjetunióban tavaly eltörölték a történelem-érettségit. A közoktatás illetékesei azért határoztak így, mert a történelem tankönyvek hemzsegtek a hazugságoktól. Legújabbkori magyar megfelelőikben is szép számmal akadnak ferdítések. Elég csak az 1956-os forradalom körüli vitákra, és a XX. századi politikusok átértékelésére gondolni. Mert igaz, hogy jövőre új tankönyveket ígér a minisztérium, de miből készüljenek fel az idén érettségizők? És elég csak a történelem könyveket újraírni? E kérdésekre is kitér Szép Zoltán jegyzete, amelyet felolvasunk: - Ahogy az ember egyre bátrabb, vagy egyre kevésbé cenzúrázott, visszaemlékezések olvasásába mélyed, mind szomorúbban állapíthatja meg, mennyi a hazugság. No, nem az, amit a Képes 7, a Nők Lapja, az Élet és Irodalom közöl itt és most 1989-ben, vagy a merészebbek már 1988-ban, hanem az, amit korábban írtak. S ha még csak a napi- vagy hetilapok terjesztették volna a ködöt, de a kötelező nyolc osztály általános iskolai tananyagai sem tettek egyebet. Legvádolhatóbb ezen a téren a történelemoktatás, s csak utána az irodalmi. Mint azt már a rómaiak is hangoztatták: a történelem az élet tanítómestere. Erre gondoltak nyilván a proletárdiktatúra bölcsője körül sürgő-forgó mágusok is, amikor a cél érdekében hozzákezdtek mindennek meghamisításához, ami szerintük elősegíti majd az oly kívánatos feledést, és az új végtermék előmozdíthatja az oly szükséges tudatformálást. A szomorú és a megbocsáthatatlan ebben az, hogy ezek a bizonyos mágusok, vezérükkel: Rákosival együtt egyáltalán nem voltak műveletlen, képzetlen vagy tapasztalatlan emberek. Kitűnően iskolázott, több nyelven beszélő, széles körű ismeretanyaggal rendelkező politikacsinálók voltak, akik tudván-tudták: miért, és hogyan kell eltorzítani a történelmet, átrendezni az irodalmat. Az egész hadművelet tehát, amit végbe vittek, ahhoz az eléggé el nem ítélhető magatartáshoz hasonlít, mint amikor egy orvos vállalkoznék emberek megkínzására. Most már nem tabu a romániai történelemferdítés -, de hát nem az folyt-e Magyarországon is? Nem a marxi osztályharc-szemlélet visszaigazolása történt és történik ma is minden múltunkat elemző tanügyi szövegben? Ezredévre visszamenőleg állíttatott elő a katolikus egyház, mint a kizsákmányoló osztály elnyomó ideológiai háttere. Évszázadokon át szűnni nem akaró rémuralomként lett elénk idézve a feudalizmus és mindazok a nép ellenségeiként, akik nagybirtokkal, magas méltóságokkal rendelkeztek. Az ostobán bal- és jobboldalra történő leegyszerűsítésre szinte mindenütt a lényeget sikerült kiölni, és azt állították a megismerendő tudás előterébe, amit a legszürkébbnek, legjellegtelenebbnek láthatott a tanuló. De nem riadtak meg az irodalom tetszésük szerinti átcímkézésétől sem. Írók, költők sora tűnt el a magyar marxista oktatás süllyesztőjében, és a felszínen hagyottakon is helyrehozhatatlan csonkításokat végeztek. Így aztán az úgynevezett forradalmiság túlhangsúlyozásával unalmassá - sokhelyütt egyenesen kiállhatatlanná tették Adyt, József Attilát, de még a szelíd lelkületű és félénk Tóth Árpádot is, míg olyan világnagyságok, mint Faludy György, Márai Sándor - említésre sem kerültek. Szózuhatagok hömpölyögtek viszont kommunista alkotókról, hősökről, világmegváltókról, akiknek sokszor alig kimondható a nevét - mint például Ordzsonikidze, vagy Anatolij Nefotarionovics, Csizma Groncsiovszkij - a tankönyveken kívül még utcanév-táblákon is olvasnunk kellett. A tudván-tudott elhallgatások, önkényes tényátcsoportosítások, a politika szolgálatában elkövetett torzítások máig fertőzik a magyar tanulóifjúságot. Ha a Szovjetunióban tavaly szükségét érezték, Magyarországon is illendő volna úgy határozni: az új tankönyvek megírásáig felfüggesztik a történelem-érettségit, és a történelemtanítást a tanárok jó lelkiismeretére bízzák. Megláthatja bárki, akinek iskolás gyermeke eddig csak úgy tessék- lássék foglalkozott a történelem tantárggyal, hogy az egyébként erre okkal méltó tudomány - minden kötelezés nélkül - magasabb rangra emelkedik, és tanítómesterévé válik a tanulni vágyó új generációknak. +++ 1989. április 13., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »