|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Berecz Jánossal
|
(Bujtás Pál) München, 1989. február 3. (SZER, Késő esti mai nap) - A minőségi változások hirtelen, ugrásszerűen mennek végbe. A marxista dialektikának ezt a tételét támasztja alá az a nyilatkozat, amelyet Berecz János központi bizottsági titkár adott egy nyugatnémet lapnak. - Lehetséges, hogy a hatalmat elveszítjük. Ez a címe a Rheinischer Merkur című nyugatnémet lap cikkének, amely az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, Berecz Jánossal készített interjút közli. A lap tudósítójának első kérdése az: - Hogyan lehetséges, hogy egy magas beosztású magyar kommunista egyértelműen felvilágosult reformpolitikusnak vallja magát? Berecz válasza meglepő. Saulusból Paulussá való átalakulását azzal indokolja, hogy az elmúlt - nem tévedés - egy-két évben sokat és intenzíven foglalkozott elméleti ideológiai kérdésekkel. Ebben különösen nagy jelentősége volt a tavaly májusban tartott pártértekezlet előkészítésének. Akkor ő a koordinációs bizottság vezetőjeként három jelszóban látta körvonalazódni a teendőket. Ezek: fordulat, reform és megújhodás. Berecz itt sietve megjegyzi: akkor - tehát a pártkonferencia előkészületei során - még nem gondolta hogy a fordulat ilyen mélyreható lesz. A továbbiakban kifejti, hogy az MSZMP a lakosság kezdeményezőkészségére kíván építeni, és hogy szerinte az alulról felépülő társadalom megvalósításához nem a forradalom, hanem a reformok jelentik a helyes utat. Az MSZMP titkára elismeri, hogy a hatalom többé már nem a pártapparátus kezében összpontosul, illetve elmúltak azok az idők, amikor a párt kizárólag saját belátása szerint irányíthatta az ország minden ügyét. Berecz utal egy új nemzeti közmegegyezés tervére, amelyet szerinte az MSZMP-nek más politikai erőkkel együttműködve kellene részletesen kidolgoznia. Szó szerint kijelenti, hogy Magyarországon a többpártrendszer nem puszta fikció, de bevezetésére a lakosságot - úgymond - fel kell készíteni. A hatalom megosztása a mai Magyarországon - a Berecz-féle, nem éppen klasszikus leninizmus szellemében fogalmazott nézet szerint - biztosított. Az első helyek egyike a közvéleményt illeti meg. Berecz János azt állítja, hogy az Országgyűlés már nem áll a párt közvetlen irányítása alatt. Ehhez azért meg kell jegyezni, hogy a-közvetett irányítás azért nyilván fennáll, hiszen a párttag képviselők utasítást kaptak: hogyan szavazzanak a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében, és a gödöllői választókerület képviselője, Cservenka Ferencné pedig választói előtt kijelentette, hogy az Országgyűlésben ő továbbra is a párt érdekeit fogja szem előtt tartani. A központi bizottsági titkár nem zárja ki 3-4 párt koalíciójának lehetőségét. Szerinte könnyen szót lehetne érteni a Független Kisgazdapárttal, és számításba jöhet a Magyar Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, és a környezetvédők is. Berecz egy kérdésre válaszolva elméletileg elképzelhetőnek tartotta, hogy egy szabad választás eredményeként az MSZMP ellenzékbe szorulna, de - mint mondja - ez a lehetőség nála nincs napirenden. A politikai bizottsági tag szerint 1956 úgynevezett tudományos feldolgozása még nem történt meg, és ő - Berecz - javasolta, hogy az új közmegegyezés érdekében 1956 megítélését egyelőre ne feszegessék, mert hát ehhez türelemre is szükség van. Berecz hangsúlyozza, hogy mindaddig a toleranciát kell érvényesíteni az olyan ókonzervatívokkal szemben is, mint amilyenek az új lenini MKP tagjai, amíg tevékenységükkel nem akadályozzák a fordulatot és a megújhodást. Berecz Jánosnak az 1956-os forradalom kezelésével - azaz az ügy hidegre tételével - kapcsolatos nézetét időközben túlhaladták az események. Lukács János politikai bizottsági tag megerősítette, hogy a Központi Bizottság február 10-re váratlanul összehívott ülésén 1956 napirendre fog kerülni. +++
1989. február 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|