|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Göncz Árpád nyilatkozata
|
------------------------
Köln, 1990. július 25. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - Hogyan vélekedik Magyarország és a többi európai ország viszonyáról, a két Németország egyesüléséről, az emigrációról és az írónak a társadalmon belüli feladatairól Göncz Árpád, a Magyar KÖztársaság ideiglenes államfője? Munkatársunk, Kiszely Gábor budapesti otthonában beszélgetett Göncz Árpáddal:
- Elnök Úr Ön az ötvenhatos forradalom után, amelyből kivette a részét, nem ment el az országból, holott tudta: letartóztatják. Az ekkor kapott életfogytiglani börtönből ugyancsak 6 évet töltött le. De ezek után diszkrimináció várta: látnia kellett a társadalom szolidaritásának széthullását, az általános demoralizációt. Nem bánta meg soha, hogy itthon maradt?
- Én 1944-ben tettem egy fogadalmat, hogy ezt az országot sem jobbra, sem balra nem hagyom el. Ez az ország van annyi, mint bárki másé. 1956 után monduk azt, hogy "nem illett" kimenni - úgy éreztem: az ember akkor menjen ki, amikor nem a kényszer szorítja. Akkor kimehet -, de egy országot bajban otthagyni megint csak nem illett - ez volt a véleményem.
Azóta elég sokat jártam külföldön, és ma már minden további nélkül elfogadom, hogy mindenkinek egyéni élete van, tehát erkölcsileg ne méricskéljük, hogy miért ment ki valaki, és miért nem. De ez nem változtat azon, hogy magamra nézve azt a normát, amit akkor vallottam - azt ma is kötelezőnek ismerem. Az öreg fát nehezebb átültetni, mint a csemetét.
- Melyek azok a traumák, amelyek elsősorban gyógyítandók a magyar társadalomban? (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|