 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
felcím: A T. Ház döntött II. főcím: Parlament és kormány Irta: Schmidt Péter, egyetemi tanár
|
Az országgyűlés októberi ülésszakán olyan alkotmánymódosításokat
hajtott végre, amelyek politikailag átmenetet teremthetnek egy
parlamentáris rendszer megteremtése és ennek megfelelő új alkotmány
létrehozása felé.
Ennek egyik központi kérdése a kormány jogi helyzete, a
parlamenthez való viszonya. A jelenlegi vitáinkat belső ellentmondás
jellemzi. Egyik oldalról a résztvevők többsége a hatalom egységének
elve helyett a hatalmi ágak megosztásának feltétlen hive, a másik
oldalról viszont hadakozik azért, hogy a kormány minél
erőteljesebben alárendelődjön a parlamentnek. A politikai pártok,
elsősorban az ellenzék úgy ítéli meg, hogy az államszervezetre
gyakorolt befolyását csak erőteljes parlamenti kormányzással és
felelősséggel tudja elérni.
Igy azonban A MAI ALKOTMÁNYOS MEGOLDÁS BELSŐ ELLENTMONDÁSTÓL
TERHES. Mert ha a kormányt teljes egészében az országgyűlésnek
rendelik alá, akkor nem érvényesül a hatalmi ágak megosztása, mert a
végrehajtás teljes jogi alárendeltségénél fogva megszünik önálló
hatalmi tényező lenni. Ha viszont a hatalmi ágak szétválasztását meg
akarjuk valósítani, akkor a kormánynak viszonylagos függetlenséggel
kell rendelkeznie az országgyűléssel szemben. Erről a belső
ellentmondásról szeretnék ezúttal írni.
Látszólag ez csak olyan logikai ellentmondás, amely életszerűvé
akkor válik, ha belehelyezzük az európai alkotmányfejlődés fő
folyamataiba.
alc.: Például az angol parlament
A polgári átalakulás Európában általában az alkotmányos
monarchia keretében indult el. Ennek lényege az államhatalmi ágak
olyan elválasztása, amelyben az akaratkifejezés a törvények
létrehozása útján a képviseleti szervé, a végrehajtás pedig, a
tényleges közhatalom megvalósítása, a képviseletnek nem felelős
királyé. Egymás mellé és nem egymás fölé vannak rendelve.
Leegyszerűsítve, a király gyakran vissza kivánta állítani régi,
abszolut hatalmát, melyet a képviselet nem korlátozott. Ezekkel a
törekvésekkel szemben - elsősorban Angliában - a parlament olyan
jogosítványokat követelt, amelyek segítségével a végrehajtás felett
is ellenőrzést gyakorolhatott, befolyásolhatta azt. (folyt.)
1989. október 26., csütörtök 13:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|