Rendszerváltás és az MTI

	Az uránbányászok és a kormány képviselőinek találkozója (1.rész)
1989. szeptember 15., péntek - Igen feszült, de végülis a korábbiaknál nyugodtabb hangulatban találkoztak pénteken a pécsi uránbányászok képviselői a kormány küldötteivel. Horváth Ferenc ipari miniszter megerősített csapattal utazott ismét a helyszínre, a tárca más vezetőivel, továbbá Halmos Csaba államtitkárral, az ÁBMH elnökével és Varga Béla pénzügyminiszter-helyettessel. A fórum résztvevői gyakran a másik szavába vágva vitatkoztak, de ezúttal meghallgatták egymás véleményét. Az ipari miniszter bevezetőül közölte: az uránbánya bezárásáról szóló javaslatot benyújtotta a kormánynak. Több mint egy éven át szovjet szakértők bevonásával vizsgálatokat végeztek, s azok eredménye megerősítette az iparvezetés bányabezárásra vonatkozó szándékát. Ha a kormány elfogadja az ipari tárca javaslatát, akkor leállítják a további feltárásokat, a már feltárt kőzetvagyon leművelése még körülbelül egy évi munkát biztosít az ott dolgozóknak. Így a termelést 1990 végére számolják fel, s megkezdik a bányabezárást, ami legalább kétéves programban valósul meg. Eközben a környezet védelmére fokozottan gondot fordítanak, s ehhez a munkához külföldi segítséget is igénybe vesznek. A bezárás idején az életképesnek bizonyuló melléküzemágakat fejlesztenék, ami 1000-1200 embernek adna munkát. Horváth Ferenc szerint a gazdaságossági okok alapján az azonnali bezárás is indokolt lenne, de ez nem lehetséges. Így van idő felkészülni a bezárást követő helyzetre, s addig új munkahelyeket lehet teremteni. Ezt a kormányzat különféle kedvezményekkel kívánja segíteni. Elismerve, hogy igen kemény döntésről, nagyon nehéz munkát végző bányászok egzisztenciájáról van szó, a kormányzati szándékok megértését kérte, egyfajta partneri viszonyt ajánlva a súlyos gondok megoldásához. Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes részletesebben szólt a bezárás okairól. Az uránbánya tavaly és az idén is 2,5-3 milliárd forint állami támogatást kap, s ha folytatják a bányászkodást, 1995-ben ez az összeg a 4 milliárdot is elérheti. Mindemellett az utóbbi nyolc évben a termelési költségek nyolcszorosukra emelkedtek, az exportár viszont csak 10 százalékkal, s ez is a szovjet vevő jóindulatát jelzi, mert a világpiaci ár 30 százalékkal visszaesett. A szovjet szakemberek, amikor vizsgálták a pécsi uránbányászat helyzetét, jelezték: nem tudnak olyan új technológiát adni, amivel a költségek csökkenthetők. (folyt.köv.) 1989. szeptember 15., péntek 19:33
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az uránbányászok és a kormány képviselőinek találkozója (2.rész)
A miniszterhelyettes néhány olyan adattal is szolgált, amely eddig titkos volt. Így elmondta, hogy a hazai kitermelés tonnánként 90 dollár, miközben a világpiacon 25-30 dollárt adnak csak, a szovjet vevők pedig 60 rubelt fizetnek. A pécsi uránbánya ügye egyébként nem befolyásolja a paksi atomerőmű szovjet fűtőanyagellátását, azt ugyanis egy különálló szerződés szabályozza. Ami az urán-világpiacot illeti: Czipper Gyula szerint a készletek kétharmadát Kanadában, Ausztráliában és Dél-Afrikában bányásszák. Óriásiak a készletek, azok is zömében külfejtésekben találhatók és gazdaságosan bányászhatók. Reálisan tehát nem lehet számolni az árak emelkedésével. Arról is szólt, hogy ha a szovjetekkel a kereskedelmi forgalomban dollárelszámolásra térnénk át, akkor sem lenne előnyösebb a helyzetünk hiszen - az olaj- és földgázvásárlásoknál már van erre példa - napi, szabadpiaci árakat alkalmazhatnának, amelyek jóval alacsonyabbak, mint a hosszú távú szerződések árai. A vállalatnak volt lehetősége az elmúlt hónapokban, hogy külföldi kooperációs partnert keressen az uránbányászathoz, de ilyet - éppen a világpiaci helyzet miatt - nem tudott találni. Czipper Gyula szerint a bánya 6500 alkalmazottja közül 900-an dolgoznak a föld alatt, számukra a Mecseki Szénbányák Vállalat - azonos jövedelem mellett - kínál munkát. Ezzel mintegy azt is cáfolta, hogy a szénbányát is bezárásra ítélték. Ott legfeljebb a termelés csökkentése lehet cél, a szénre ugyanis hosszú távon szüksége van Magyarországnak. Halmos Csaba elismerte: önerőből a megye nem képes megoldani a gondokat. Javasolta egy regionális egyeztető fórum létrehozását, amelyben minden érdekelt részt venne, s együttesen keresnék a megoldást. A munkaerő-szolgáltató irodák tevékenysége mellett az egyéni problémák egyedi kezelését szorgalmazta, szerinte ugyanis csak ez adhatja vissza a bizalmat a kormányzati szándékokban. Az államtitkár elmondta: új munkahelyteremtéshez legalább félmilliárd forintot folyósítanak a megyének. A foglalkoztatási alapból 70 milliót juttatnak a megyei tanácsnak, egy, már 1990-től működő átképző központ felállításához. A tervek szerint kamatfizetési kedvezményekkel - ebben a térségben - a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsönt 500 ezer forintra emelnék fel. Jogosnak ítélte azokat a felvetéseket is, amelyek a hagyományos keresetkiegészítő juttatásokat továbbra is igénylik. (folyt.köv.) 1989. szeptember 15., péntek 19:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az uránbányászok és a kormány képviselőinek találkozója (3.rész)
Ezután az uránbányászok képviselői kaptak szót. Közülük többen hevesen reagáltak a bányabezárási javaslatra, majd jónéhány konkrét kérdést tettek fel a kormány képviselőinek. Marián Tamás vájár keveselte az információt a munkahelyteremtések lehetőségeiről, de hozzátette, hogy az elhangzottak alapján megérti a kormány gondjait. Zsíros József váját szóvátette, hogy egyes munkaközvetítők kőművesekké vagy videoszerelőkké akarják átképezni az uránbányászokat, ráadásul fele-harmada fizetésért. Baráti Zoltán a bánya számítóközpontjának vezetője azt mondta, hogy az alacsony árat tartalmazó szerződésekért nem tehetők felelőssé a bányászok. Arra figyelmeztetett, ha idejekorán kimondják a bánya bezárását, akkor a tárgyalási pozíciók romlanak. Arról is szólt, hogy a bezárás milliárdokba kerül, ezzel tehát a költségvetés nem sokat nyer. Javasolta, hogy a vállalatnak adjanak 2-3 évi futamidőt arra, hogy tovább kereshessen partnereket a bányászat folytatásához. Volt olyan felszólaló, aki semmiképpen nem tudta elfogadni az uránbánya bezárását, de örömét fejezte ki, hogy végre tárgyilagos légkörben ülhettek asztalhoz a kormányzati vezetőkkel. Több felszólaló az ország energiahelyzete miatt érzett aggodalmának adott hangot, mások pedig az újrakezdéssel kapcsolatosan a kisvállalkozások ösztönzését ítélték meg negatívan. A kormány képviselői válaszaikban mindenekelőtt nagyobb türelmet kértek. Horváth Ferenc például elismerte, hogy 10-15 évvel ezelőtt feleslegesen nagy befektetést fordítottak az uránbányászatra, bár akkor más volt a piaci helyzet, s ráadásul a kőolajválság is akkor robbant ki. Auth Henrik ipari miniszterhelyettes hozzáfűzte, hogy a tárca javasolni fogja a kormánynak: vezessen be megfelelő végkielégítési rendszert, támogassa anyagilag a családok kényszerű átköltözéseit, teremtse meg a korkedvezményes nyugdíjazás feltételeit, az uránbányászoknál is vezesse be az egészségkárosodási kedvezményt, továbbá a különféle keresetkiegészítéseket is alkalmazza. A hosszúra nyúlt találkozó résztvevői végül egyetértettek abban, hogy a párbeszédet folytatni kell, s ere az egyeztető fórum mielőbbi megalakítása jó színteret adhat. (MTI) 1989. szeptember 15., péntek 19:54
Vissza » A hírhez kapcsolódik »