|
|
 |
|
 |
Horn Gyula nyilatkozata (1.rész)
|
Márkus Gyula és Walkó György, az MTI tudósítói jelentik:
Belgrád, 1989. szeptember 5. kedd (MTI-tud) - Az el nem kötelezett országok belgrádi csúcstalálkozójának első két napján vendégként részt vett Horn Gyula külügyminiszter, aki az MTI munkatársai kérésére összegezte az értekezleten szerzett tapasztalatait.
Az el nem kötelezett mozgalom valóban hatalmas, az ENSZ
tagállamok kétharmadát tömöríti, országaiban él a földkerekség
lakóinak közel a fele - mondotta a külügyminiszter - a mostani, IX.
állam- és kormányfői konferencián 102 magas, sőt legmagasabb szintű
küldöttség van jelen.
Ez a találkozó, az előzőkhöz hasonlóan igen tanulságos a
számunkra. Résztvevői között rendkívül nagy az összetartás érzése.
Nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ, még minden tömörülés számára is
fontos tapasztalat, hogy a mozgalom tagjai messzemenően tiszteletben
tartják a demokratikus elveket és követelményeket. Az sem hat
zavarólag, hogy egyes el nem kötelezett államok egyidejűleg
regionális tömörülésekhez, így az Arab Ligához, az Afrikai
Egységszervezethez, az Amerikai Államok Szervezetéhez stb. is
tartoznak. Sajátos vonás az is, hogy a tagállamok között a világ
leggazdagabb és legszegényebb államai egyaránt megtalálhatók. Ilyen
szempontból az egyik véglet az Egyesült Arab Emírségek, 16 ezer
dolláros egy főre jutó nemzeti jövedelemmel, a másik pedig Etiópia a
120 dolláros jövedelemmel. Ez már egymagában mutatja a mozgalom
heterogén jellegét, valamint azt is, hogy a mozgalmon belül nagy az
ideológiai pluralizmus. A többi tömörülés számára fontos tanulságul
szolgálhat, hogy ezek az ideológiai különbségek, mondhatnánk
gyökeres ellentétek nem zavarják az el nem kötelezett országokat
abban, hogy egy sor kérdésben közös álláspontra jussanak. Egy
mozgalomnak tehát nem létfeltétele az ideológiai uniformizmus.
Nagyon jó és követendő elvnek tartom azt, amit itt Belgrádban is
megfogalmaztak, nevezetesen, hogy a politikai állásfoglalások
megközelítésében pluralizmusra van szükség. Új fejleménynek tartom
az egész mozgalom célkitűzéseinek megfogalmazása szempontjából azt,
hogy kiegyensúlyozott, normális viszonyt akarnak teremteni a
katonai-politikai tömbökkel, viszont elkötelezettek a nemzetközi
ügyekben (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 15:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Horn Gyula nyilatkozata (2.rész)
|
Milyen a Varsói Szerződés államainak viszonya az el nem
kötelezettekhez?
Ez a kérdés a mozgalom általános helyzetét vizsgálva óhatatlanul
felmerül - állapította meg Horn Gyula - megítélésem szerint a Varsói
Szerződés egyes tagállamaiban a mozgalom megítélése szempontjából
nagy fejlődés ment végbe. Elég, ha csak arra utalok, hogy ezek az
országok valamikor nemcsak kifejezetten gyanakvóan figyelték a
tevékenységet, hanem még a létét is elutasították. Ma viszont
nemcsak szerepét ismerik el és érdeklődést tanusítanak iránta, hanem
egyfajta kontaktus is kialakult a Varsói Szerződés, valamint az el
nem kötelezett mozgalom egyes tagállamai között. Szeretném
megjegyezni, hogy a korábbi években a mi gondolkodásunkban a
gyanakvás és a bizalmatlanság nemcsak az el nem kötelezettekkel
kapcsolatosan volt jellemző, hanem a NATO-országokkal szemben is. Ma
már más a viszonyunk a NATO-hoz - közvetlen párbeszéd alakult ki.
(folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 16:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Horn Gyula nyilatkozata (3. rész)
|
A magyar kormány küldöttsége ezúttal először vesz részt az el
nem kötelezettek csúcskonferenciáján.
Mi az idén elsőként kértük az úgynevezett vendégstátus megadását
- válaszolta a miniszter - minket követett a Varsói Szerződés többi
tagállama, természetesen a Szovjetuniót kivéve, mert a mozgalom
különleges állaspontot képvisel a Szovjetunióval, az Egyesült
Államokkal, meg Kínával kapcsolatban. Ezt a kérdést majd külön
fogják megvizsgálni. Magyarország számára pozitív dolog, hogy az el
nem kötelezettek koordinációs irodájának jelentése alapján a Koreai
NDK kivételével tulajdonképpen a mozgalom minden országa támogatta
azt a javaslatot, hogy hazánkat vendégként hívják meg a belgrádi
tanácskozásra.
Mit tartanak legfontosabb feladatuknak a csúcstalálkozó
résztvevői?
A világhelyzetet értékelve a mozgalom egyik központi feladatának
tekinti a fegyverkezés megállítását, a leszerelés előmozdítását -
hangoztatta a magyar diplomácia vezetője - újszerűen fogalmazták
most meg azt a követelést, hogy az államközi kapcsolatokban, nemzeti
és nemzetközi méretekben politikai reformra van szükség. Ugyancsak
egyet lehet érteni azzal az állásfoglalásukkal, hogy a politikai és
a katonai enyhülést gazdaságilag is alá kell támasztani, hiszen ezen
a téren nem javult - sőt rosszabbodott - a helyzet. Egyértelműen
elfogadhatjuk azt a nézetüket is, hogy szakítani kell a kétpólusú
világszemlélettel, s többpólusúra kell áttérni. Az is összhangban
áll a mi felfogásunkkal és törekvésünkkel, hogy a mai, változó világ
problémáit nem lehet a régi dogmák alapján megközelíteni. Egyébként
ez erőteljes hangsúlyt kapott a tanácskozáson. Jó dolog, hogy
elismerik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet
eredményeit. Ez ugyanis biztatást, ösztönzést ad a további
erőfeszítésekhez. Azt hiszem, egyetérthetünk a katonai feszültség
csökkentéséről kifejtett ama véleményükkel is, hogy a Szovjetuniónak
és az Egyesült Államoknak további hatékony erőfeszítéseket kell
tennie idegen területen állomásoztatott csapataik kivonása
érdekében. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 16:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Horn Gyula nyilatkozata (4. rész)
|
A mozgalom törekvései között még mindig az egyik központi helyen
szerepel a helyi válságok kezelése. Ezen a téren Afganisztán
vonatkozásában, az iraki-iráni háborúval, Namíbiával, Kambodzsával
összefüggésben már számottevők az eredmények, s valamiféle
elmozdulás tapasztalható a Közel-Keleten is. A helyi válságok
megoldásához tulajdonképpen két lényeges feltétel kell. Ezek egyike
- az el nem kötelezettek szerint - a külső katonai jelenlét
megszüntetése, ami elsősorban Afganisztánra, meg Kambodzsára
vonatkozik. Magyarán, követendő elv legyen a katonai beavatkozástól
való tartózkodás. A másik feltétel az, hogy a válságok kezelésének
és megoldásának egyedül lehetséges útja a tárgyalás. Ez is olyan
álláspont, amellyel egyetérthetünk. Én jelentős változásnak tartom
azt is, hogy miközben élesen fellépnek az apartheid ellen,
ugyanakkor itt Belgrádban kifejtették: tárgyalni kell a Dél-afrikai
Köztársasággal, tehát a pretoriai rezsimmel is. E tárgyalások
eredményeként nemcsak Mozambikkal, Namíbiával, Angolával
kapcsolatban lehet eredményt elérni, hanem végső soron ez
biztosíthatja az egész dél-afrikai probléma megoldását is.
A konferencia egyik nagy témája a gazdasági válság...
Szerintem ez áll a tanácskozás középpontjában - mutatott rá a
külügyminiszter - minden felszólaló foglalkozott a fejlődők
gazdasági helyzetével, s általában a világgazdasággal. Rendkívül
drámai értékeléseket fogalmaztak meg. Kifejtették azt a véleményt,
hogy a fejlődő országok döntő többségükben a gazdasági összeomlás
küszöbén állnak. A fejlődők adóssága ma már meghaladja az 1300
milliárd dollárt. Napjainkban már több tőke áramlik ki a fejlődő
országokból a fejlettekbe, mint vissza. Tehát nem arról van szó,
hogy folytatódik az egyoldalú segélyezés, vagy támogatás, hanem
ennek az ellenkezője játszódik le. Én új dologként érzékelem azt,
hogy a gazdasági válságról szólva első helyre tették a fejlődő
országokban szükséges belső reformokat. Ezt politikai és gazdasági
szempontból azért tartom lényegesnek, mert szerintem a legtöbb
szocialista ország hosszú éveken keresztül hibásan közelítette meg e
fejlődőket. Politilailag az volt a jelszó, hogy mindaz, ami a
fejlődő országokban történik, a gyarmatosítás és a kizsákmányolás, s
ehhez hasonló dolgok következménye. Ebben van részigazság, de a
függetlenné válás után ezekben az államokban ezek a részigazságok
nem bizonyultak helyesnek. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 17:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Horn Gyula nyilatkozata (5. rész)
|
Mi megpróbáltuk a magunk módszereit, a magunk felfogását
érvényesíteni a fejlődő országok egész sorában, ahol jelen voltunk.
Ez abban jutott kifejezésre, hogy mindenek előtt a katonai
segélyekre helyeztük a hangsúlyt. Másfelől eröltettük, sugalltuk,
tanácsoltuk az államosításokat, a termelő eszközök
társadalmasítását, a központosított gazdaságirányítást stb. Ez az
országok döntő többségében - csakúgy mint Kelet-Európában -
helytelennek bizonyult. Ezzel a felfogással - szinte egyöntetű
álláspontként - most már a legtöbb fejlődő ország egyre inkább
szakítani akar. Megfogalmazódik egy számunka is rendkívül fontos
tanulság: ott, ahol hozzááezdtek a tőke, az áru és a munkaerő szabad
áramlásának biztosításához, vagy feltételeinek megteremtéséhez, ott
tudtak a gazdasági fejlődés terén előre lépni, ott tudtak a
gazdasági helyzeten javítani. Ahol hozzáláttak a gazdasági
vállalkozás szabadságának és feltételeinek megteremtéséhez, ott már
értek el eredményeket. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert
bizonyos mértékig Kelet-Európa több országát, ha nem is azonos
szinten, de sok szempontból hasonlónak ítélem meg, mint egy sor
fejlődő országot.
A másik dolog az, hogy ugyanakkor alapvető reformra van szükség
a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. Ez a mi
szempontunkból is időszerű. A hitelek kamatai igen magasak,
ugyanakkor rendkívül alacsonyak a nyersanyag- és minden egyéb, a
fejlődők által exportált termék árai. Ezért nincs biztosítva, hogy
az elmaradottabb, vagy a fejlődő országok számára lehetővé tegyék a
korszerű berendezések importját, ami a változásokhoz
nélkülözhetetlen. Alapvetően megfogalmazódik tehát az az igény, hogy
a fejlett államoknak egészen új gazdaságpolitikát, új viszonyt kell
a fejlődők irányában kialakítaniuk. Egyébként mi ugyanúgy küszködünk
ezekkel a gondokkal, mint a fejlődő országok jelentős része.
Véleményem szerint ezzel összefüggésben fontos az a felhívás is,
hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézetek tegyék lehetővé a
Szovjetunió aktívabb bekapcsolódását a világgazdasági folyamatokba.
Ez nem csupán a Szovjetunió részvétele szempontjából lényeges, hanem
azért is, mert el kell érni valamiféle olyan nemzetközi
megállapodást, ki kell alakítani olyan nemzetközi gyakorlatot, amely
lehetővé teszi az adósságok egy, vagy számottevő részének a
konverzióját (a konverzió az, hogy a tartozó országokban az
adósságállománynak egy komoly hányadát részvényekké alakíthassák át,
s ezzel egyenlíthessék ki az adósságkötelezettség egy jelentősebb
részét). (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 17:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Horn Gyula nyilatkozata (6. rész)
|
A belgrádi tanácskozáson a mozgalom történetében először nagy
helyet kapott a környezetvédelem - folytatta a miniszter - ez
különösen időszerűvé vált, mert bármit tesznek a fejlett államok a
környezetvédelem érdekében, nem tudják környezetüket megvédeni, ha a
világ többi része elmarad, nem képes erre a célra pénzt fordítani. A
helyzet kezd katasztrófálissá válni. A fejlődő országokban egyre
rosszabb a környezetvédelem, jóformán egyetlen dollárt sem
fordítanak erre a célra. Másfelől elmaradott technológiák áramlanak
be a fejlődő világba. Nem kisebb gond, hogy a fejlődő országok egy
része különböző ipari hulladékok lerakodó helyévé válik. Ez
előbb-utóbb az egész világot ökológiai robbanással fenyegeti - és
nem csupán a fejlődő országokat.
Hogyan vetik fel az el nem kötelezettek az alapvető emberi jogok
kérdését?
Felfogásuk sokban hasonlít a mienkhez - válaszolta Horn Gyula -
megfogalmazzák, hogy a XX. század vívmánya az alapvető emberi jogok
biztosítása érdekében tett erőfeszítések folyamata. Ugyanakkor
hangsúlyozzák, hogy a személyi emberi jogoknak kell elsőbbséget
biztosítani, nem elég a kollektív emberi jogok biztosítása. Ez azért
lényeges a mi számunkra, mert a Varsói Szerződés tagállamai között
elsőként mi fogalmaztuk meg, hogy az emberi jogok biztosítása nélkül
nem képzelhető el az átfogó biztonság megteremtése. Ez nemcsak az
egyes országok feladata, hanem nemzetközi feladat is. A kollektív
emberi jogokkal kapcsolatban érintik a nemzetiségek jogainak
biztosítását. Ennek nem szentelnek nagy teret, de ezt is
bekapcsolják ebbe a témakörbe.
Hogyan jelentkeznek a mozgalom korszerűsítésére irányuló
törekvések?
A belgrádi csúcstalálkozón kiemelt helyet szántak a mozgalom
megújításának. Az el nem kötelezett mozgalom is azzal gyötrődik,
amivel a különböző katonai és politikai szövetségek. Az álláspontok,
nézetek inflációja figyelhető meg, miközben igen kevés a konkrét
akció, illetve a határozatok végrehajtásában az eredmény. Ők ezt
tudják, ezért igyekeznek sokkal célirányosabbak lenni. A mozgalom
alapelvei nem változtak, de az állásfoglalásokban már szinte alig
fordul elő hangzatos jelszó.
Horn Gyula végül elmondta, hogy a magyar küldöttséget igen jól
fogadták a csúcstalálkozó résztvevői. Megelégedéssel szólt arról,
hogy a delegációnak alkalma nyílt alaposan tanulmányoznia a mozgalom
helyzetét, törekvéseit, s megállapodtak arról, hogy Budapest a
jövőben is fenntartja kapcsolatait a mozgalommal. +++
1989. szeptember 5., kedd 17:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|