|
|
 |
|
 |
Katonai szakértőnk kommentárja: Lehetséges-e öt év alatt egy tömbök nélküli Európa? (1. rész)
|
1989. szeptember 5. kedd (MTI-Press) - Az Országgyűlés őszi ülésszakán Király Zoltán ,,hivatalosan,, is elő kívánja terjeszteni azt a javaslatot, hogy a parlament támogassa a NATO és a Varsói Szerződés 1995-ig való egyidejű felszámolásának gondolatát. Hogy az előre bejelentett kezdeményezés belefér-e majd az ügyrendbe, vagy sem, az más lapra tartozik. És ha igen - ami valószínűsíthető - további sorsa a T. Házban dől el. Tény, hogy a felvetés ez egybevág a magyar kül- és biztonságpolitikai törekvésekkel.
Más dolog azonban általánosságban igent mondani az indítványra,
egyuttal Európa oly sok feszültséget okozó kettéosztottságának
megszüntetését is magával hozná, és megint más ennek végrehajtásához
ilyen rövid időhatárt szabni. Bármennyire is kivánatos lenne e cél
minél gyorsabb elérése, kérdés, vajon - éppen az elmúlt negyven évi
hidegháborús korszak mély gyökerei, lerakódásai miatt -
kivitelezhető-e ez a Keleten és Nyugaton egyaránt nagy politikai
bátorságot igénylő, kölcsönös akaratmegegyezést feltételező folyamat
rövid távon? Vannak ugyanis olyan régebbi és egyre-másra
újratermelődő bizonytalansági tényezők, amelyeknek figyelmen kívül
hagyása csak illúziókat táplálhatna a tekintetben, hogy
földrészünkön a katonai konfrontáció betonfalai egyik napról a
másikra lebonthatók-e szinte az alapokig? Sajnos, ez a legjobb
szándékok mellett sem látszik könnyen megoldható feladatnak.
Azok a külső körülmények, a nemzetközi környezetben meglévő
feszítő ellentétek, amelyek annakidején a két tömb kialakulásához
vezettek, az atomkor realitásainak felismerése ellenére sem
eredményezhetik az egyes fejlődési szakaszok átugrását. Vagyis a két
szövetségi rendszerben az egymástól eltérő állami-nemzetbiztonsági
érdekek - egyebek között a kölcsönös bizalom egyelőre még nem
kielégítő mértékéből eredően - aligha kerülhetnek szinkronba
bizonyos közbeeső intézkedések, például a más államok területén
állomásozó idegen csapatok teljes kivonása nélkül.
A dolgok jobb megértéséhez talán érdemes felidézni a Varsói
Szerződés 1955-ös alapító okmányának azt a cikkelyét, amely szerint
ha egyszer létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és az
erről szóló szerződést aláírják, akkor a VSZ (mint a NATO is)
elveszíti létjogosultságát, szükségtelenné válik. Ez a békerendszer
azonban különféle okokból nem született meg, így aztán az 1949
tavaszán megszervezett NATO és a hat esztendővel később a politikai
szintérre lépett szocialista szövetség eredeti ,,felállásában,,
továbbra is fennmaradt. (folyt)
1989. szeptember 5., kedd 11:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Lehetséges-e öt év alatt egy tömbök nélküli Európa? (2. rész)
|
Igaz, a VSZ-tagállamok egyik, legtöbbször megismételt javaslata
az volt, hogy a két koalíciót egyszerre számolják fel. Ez a
készségük tagadhatatlan, tényszerűen igazolható. Csakhogy erre a
másik fél nem mutatott hajlandóságot. A későbbiekben ezért merült
fel az az elképzelés, hogy kezdeti lépésként a két tömb katonai
vezető szerveit számolják fel a politikai intézményrendszer
változatlan fenntartása mellett. Ám ezt sem sikerült keresztül
vinni, így minden maradt a régiben, sőt a 20 éves időtartamra szóló
észak-atlanti szerződést 1969-ben újra meghosszabbították. Ugyanez
történt a Varsói Szerződés szervezetében is, miután az alapokmány
aláírásától eltelt húsz plusz tíz év érvényessége lejárt. A
tagországok 1985 áprilisában Varsóban egybegyült legfelsőbb vezetői
által parafált jegyzőkönyv szerint a szerződést - az 1955-ös szöveg
érintetlenül hagyásával - további húsz évre (2005-ig) érvényben
lévőnek nyilvánították, s az ezt követő tíz évre is (2015-ig) azon
szerződő felek számára, amelyek ennek lejárta előtt egy évvel nem
mondják fel azt. E jogával bármelyik tagállam élhet, ha úgy véli,
szuverenitását és nemzeti biztonságát más módon is garantálhatja.
A meghosszabbítás fő érve különben az volt, hogy amíg a
nemzetközi feltételek nem változnak - tehát addig, amíg a NATO
fennáll -, nem lehet szó a VSZ egyoldalú felszámolásáról. Más kérdés
természetesen, hogy a szervezet régi, megkövesedett működési
mechanizmusában a viharosan változó jelenlegi helyzetben lényegi
módosításokra van szükség, egy oldalról a sajátos nemzeti érdekek
erőteljesebb kifejezésre juttatásával, más oldalról a katonai elemek
fokozatos háttérbe szorításával. Ez azonban még jó ideig nem teszi
feleslegessé az átmeneti korrzak katonai-hadászati egyensúlyi
viszonyainak megőrzését, még ha ez a mostaninál jóval alacsonyabb
szinten is realizálódik.
Ez a periódus tarthat tovább is, s nehéz megmondani, a katonai
vezető szervek (parancsnokságok) esetleges felszámolását mikor
követné a két szövetség politikai szerveinek ,,szanálása,, , ha
egyáltalán. Hiszen az sem zárható ki, hogy az utóbbiak valamilyen
hatalami struktúrában átalakulva, tovább működnének egy jövőbeni
egységes Európa kialakításában. Azt ugyan deklarálni lehet, hogy
1995-ig - úgy, ahogyan van - oszlassák fel a két tömböt, de
korántsem biztos, hogy ehhez ilyen rövid idő elég lesz. Már csak
azért sem, mert a legtöbb fegyverzetkorlátozási és leszerelési
prognózis nagyjából az ezredforduló tájára teszi az igazi
,,frontáttörés,, lehetőségét. +++
1989. szeptember 5., kedd 11:36
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|