|
|
 |
|
 |
Csodálatos magyarok, sikeres premierek - Véleménycsokor az öttusa világbajnokságról (1. rész)
|
1989. szeptember 5. kedd (MTI) - Több szempontból is
mérföldkövet jelentett az öttusasport történetében a hétfőn
befejeződött budapesti világbajnokság. Most volt a fordított
sorrendű lebonyolítás premierje - a korábbi nyitószám, a lovaglás
helyet cserélt a terepfutással -, s két Európa-bajnokság sikeres
vizsgája után a világbajnoki program is kibővült a váltóversennyel.
S a végeredmény is egyfajta szenzáció: a magyarok sajátos ,,grand
slamet,, teljesítettek, vagyis mindhárom aranyérmet otthon
tartották.
Az MTI munkatársai az alábbi véleménycsokrot gyűjtötték össze
hazai és külföldi szakemberektől:
Dr. Nagy Imre, az UIPMB főtitkárhelyettese:
- Ez a világbajnokság több változást is hozott. A négynapos
viadal azzal vesztette el ,,hagyományos,, voltát, hogy a
legbizonytalanabb szám, a lovaglás időben az utolsó helyre került.
Hogy jó-e ez a sorrend, arról megoszlanak a vélemények. Van, akit
bosszant az, hogy egy gyenge képességű ló szétzúzhatja a győzelmi
álmokat, a négy szám utáni vezető helyről a vert mezőnybe lehet
zuhanni. De mint egykori versenyző, úgy érzem, ugyanilyen rossz
érzés balszerencsés lovaglással rajtolni, nekivágni a hátralévő négy
tusának. Azonban az öttusa jövője szempontjából mégiscsak jobb, ha a
lovaglás zár. Ugyanis ez rákényszeríti a versenyzőket arra, hogy
fejlesszék lovaglótudásukat. Ezentúl nem lesz kifizetődő vállalni
annak a kockázatát, hogy ,,valahogy majd csak túl leszek a
lovagláson,,, mert egy egész év felkészülése veszhet kárba. A
közönség szempontjából is mindenképpen jobb, izgalmasabb így a
vetélkedés.
Az ugyancsak újdonságnak számító váltóról mi a véleménye?
- Jó dolognak tartom, de kérdés, hogy szabad-e a megterhelő négy
nap után rendezni. Bírják-e a versenyzők, és hány ország képes így
vb-t rendezni? Egyelőre 1992-ig így kell lebonyolítani a
világbajnokságokat, s azután kiderül, melyik megoldás a jobb. A
váltó előnye, hogy tipikus csapatverseny, de nem ez az igazi öttusa.
A hagyományos viadal igazi állóképességet kíván, az adja az öttusa
sajátos ízét, ezért nem szabad felváltani a váltóval. A budapesti
világbajnokságról csak annyit mondhatok, fantasztikus volt a
közönség, a hangulat. Sajnos, nekem nem adatott meg, hogy hazai
világbajnokságon versenyezzek. Pedig minden sportoló legszebb
élménye, ha otthon sikerül győznie. (folyt.köv.)
1989. szeptember 5., kedd 11:38
|
Vissza »
|
|
Csodálatos magyarok, sikeres premierek ... (2. rész)
|
Dieter Krickow, az UIPMB főtitkára:
- Hogy milyen volt a budapesti világbajnokság? A nézők szemével
nézve csodálatos. Azonban én a sportember lelkével is tudtam
,,látni,,, hiszen magam is öttusáztam, az 1960-as olimpián
szerepeltem is. Így le tudom mérni azt a fejlődést, amely ebben a
sportágban bekövetkezett. Lassan olyan jó eredményeket érnek el az
öttusázók az egyes számokban, amit a ,,főállású,, úszók, futók is
megirigyelhetnének. Érdekes lenne egyszer kipróbálni, mire lenne
képes egy válogatott atléta vagy úszó az öt sportágban, s akkor
kiderülne, mennyire magas a mérce az öttusázóknál. Ez a
világbajnokság is mutatta, hogy a magyar versenyzők kiemelkednek a
mezőnyből. A bolgárok teljesítménye egyenletessé vált. A
csehszlovákoknál régen több jó versenyző volt, aztán jött a
,,Kadlec-korszak,,, amikor szinte csak ő képviselte hazája
öttusáját, mostanra sikerült egy jó csapatot kialakítaniuk.
Okozott-e valaki meglepetést?
- Az egyéni versenyben ma már 10-12 sportolónak ugyanolyan
esélye van a győzelemre, ezért itt nem lehet különösebb
meglepetésről beszélni. Örvendetes a fiatal öttusa-nemzetek, például
a koreaiak szereplése. Egyébként a tervünk az, hogy a hagyományokkal
nem rendelkező országokban is népszerűsítsük, fejlesszük az öttusát.
A váltóversenyről mi a véleménye?
- Két Európa-bajnokságon már bemutatkozott a staféta. A mostani
példa is bizonyítja, hogy a közönség szereti. Azonban el kell
gondolkodnunk azon, elfogadható-e a hatnapos rendezés. A nézőknek is
hosszadalmas így a vetélkedés, nem beszélve arról, hogy egy hét
szabadságot kell kivenniük. Az is felmerült, hogy a hagyományos
verseny világbajnokságát nyáron, a váltóét télen rendeznénk meg.
Tehát több ötlet is létezik, keressük az ideális megoldást.
Pécsi Gábor, a világbajnokság versenyigazgatója, mesteredző:
- A világbajnokság mindenki számára bebizonyította, hogy az
öttusa is ,,eladható,, sportág, érdekli a közönséget, csak meg kell
találnunk a módját, hogyan lehet vonzóvá tenni. A népszerűsítést
szolgálja például az, hogy a víváskor a versenyzők a hátukon
viselhetik nevüket. Vagy például a lovaglásnál az öttusázók
pontszámait, hibaszámait táblán is megjelentették, így a nem
hozzáértők is követni tudták a viadal állását. Versenyigazgatóként
annyit mondhatok, hogy az amatőr rendezőgárda profi munkát végzett.
Bár mindannyian több versenyt szerveztünk már, de ekkora közönség
előtt még egyszer sem szerepeltünk. Ez volt az igazi próbatétel.
(folyt.köv.)
1989. szeptember 5., kedd 11:49
|
Vissza »
|
|
Csodálatos magyarok, sikeres premierek ... (3. rész)
|
Az amerikai Robert Nieman, a tíz évvel ezelőtti budapesti
világbajnokság kétszeres aranyérmese - ma az UIPMB technikai
bizottságának tagja - most ugyan nem tapsolhatott honfitársai
sikereinek, mégis kellemes emlékekkel távozott a magyar fővárosból.
- Páratlan hangulatú verseny volt ez a VB, még az 1979-es
viadalnál is izgalmasabb - mondta. - Pedig azt hittem, hogy az a
bizonyos világbajnokság minden szempontból felülmúlhatatlan... Hogy
mi tette olyan szenzációssá a mostanit? Először is a szinte
pillanatonként változó állás, az, hogy minden nap más és más
öttusázó, illetve csapat tűnt az aranyérem várományosának. No és
természetesen a közönség... Amit Pesthidegkúton és a Kincsem-parkban
előadtak a szurkolók, arra nem is találok szavakat. A rajt előtt
szovjet-magyar párosversenyt, illetve az egyéniben Mizsér és
Jagorasvili külön viadalát vártam - nos, nem egészen vált be a
jóslatom. Ez is sportágunk dicsőséges bizonytalanságát mutatja...
Az 1992-es barcelonai olimpia szervező bizottságát (COOB)
háromtagú megfigyelő csoport képviselte a budapesti VB-n, az ő
nevükben Cocó Brotons nyilatkozott:
- Talán megbocsátható, hogy mi nem elsősorban a szurkoló vagy az
öttusa-szakember szemével figyeltük a történéseket. Ha tömören
akarnám összegezni a tapasztaltakat, azt mondhatnám, hogy minden
nagyszerű volt. Ám néhány kellemetlen apróság mégiscsak szemet
szúrt. Először is bántóan hatott, hogy a szervező bizottság - ide
sorolom a VB valamennyi munkását - tagjainak többsége csak magyarul
beszélt... Ez bizony megnehezíti a külföldiekkel való érintkezést. A
helyszínek közötti személyszállítás sem volt tökéletes, és - lehet,
hogy ezt csak én éreztem így - a Hotel Stadion menüje is lehetett
volna valamivel változatosabb. De mindez nem ronthatta el a szánk
ízét, legfeljebb az eszünkbe véstük, hogy mi 1992-ben ne kövessünk
el ilyesféle hibákat.+++
1989. szeptember 5., kedd 11:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|