Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan kössünk üzletet Indonéziában? (1.rész)
Hanoi, 1989. november 4. péntek (MTI-Panoráma) - Szikár tény: Magyarország és Indonézia között évente 60 millió dollár értékű áru cserél gazdát. Sok ez vagy kevés? Ha a nagy földrajzi távolságot nézzük, akkor számottevőnek mondható. Csakhogy a nyugat-európai országok sincsenek messzebb Indonéziától, velük mégis nagyságrendekkel magasabb szintű a kereskedelem. A lehetőségek oldaláról vizsgálva - s persze gazdasági fejlettségünket nem feledve - inkább szerénynek ítélhető a 60 millió dolláros árucsere. Amikor a minap Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes Dzsakartában tárgyalt, nyilvánvalóvá lett: kormányzati akadálya nincs annak, hogy belátható időn belül akár kétszeresére emelkedjen a magyar-indonéz kereskedelem. Ez csupán az üzletemberek rátermettségén múlik. Mint minden piacnak, az indonéz gazdasági környezetnek is megvannak a maga adottságai. De ne bonyolódjunk most mély elemzésbe, inkább nézzünk néhány apróságot, hiszen banánhéjon is el lehet csúszni, s akkor a legkiválóbb üzleti stratégia is hiábavaló. Míg a sajátosságok ismerete a külföldi szakembereknek elengedhetetlen, addig a szokások a laikus számára inkább érdekesnek tetszhetnek. Noha a korábban sokat kritizált bürokrácia útvesztője - az Indonéziában is napirenden levő könnyítések nyomán - ma már kevésbé szövevényes, az utazó rosszul teszi, ha hirtelen állít be Dzsakartába. Legokosabb, ha tárgyalásait jó előre megszervezi valamilyen hivatalos szerv segítségével. Ennek hiányában ugyanis aligha kap ajánlataira határozott választ vagy komolyan vehető kötelezettségvállalást. Nem szabad semmit elkapkodni. Indonéziában nem jellemző az üzletnek ama egyszerű megközelítési módja, ami több más, délkelet-ázsiai országban. Tehát légy türelmes, mosolyogj és légy megértő Soha ne izgasd fel magad láthatóan idegesítő körülményeskedések miatt Tartsd szem előtt, hogy partnerednek a döntéshozatalnál gondot okozhat az engedélyezés, a felsőbbség megítélése Késések miatt se izgasd magad, de te légy mindig pontos. Csak az első találkozásnál fogj kezet, az állandó kezezés ott nem szokás. Ha partnered kézfejét a szívéhez érinti, azzal különös tiszteletét fejezi ki, nem pedig mellkasi panaszait. Ha meghívást kapsz összejövetelre, valószinűleg egyszerre mutatnak be az egész társaságnak. Ilyenkor nem kell kezet szorítani. (folyt.) 1989. november 3., péntek 12:07
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »