|
|
 |
|
 |
Az SZDSZ gazdasági programjáról
|
München, 1989. július 2. (SZER, Világhíradó) - Kemény István
párizsi eszmefuttatásában a hazai szabaddemokraták gazdasági
programját veszi vizsgálat alá:
A június közepén közzétett Rendszerváltás című kis könyv
gazdasági része rövid diagnózissal kezdődik. Megállapítja, hogy a
termelőeszközök állami tulajdonán alapuló gazdaságot szükségszerűen
általános pazarlás jellemzi, és ez a pazarlás nemcsak a gazdaságot
teszi tönkre, hanem az oktatást, az egészségügyet és a népjóléti
intézményeket is.
Az eddigi reformkísérletek azon buktak el, hogy az állami vagy a
közösségi tulajdon alapján kerestek gyógyszert a bajra. A kudarcok
meghozták azt a felismerést, hogy át kell térni a piacgazdaságra, de
nem hozták meg azt a másik felismerést, hogy piacgazdaság csak
magántulajdonon alapulhat.
Idézem az SZDSZ gazdasági programjának legfontosabb mondatait:
"A nyugati piacgazdaságok kivétel nélkül mind a magántulajdon
intézményén nyugszanak". "A modern piacgazdaságokban az állam
jelentős szerepet vállal, számottevő tulajdonos lehet; nagy súlya
van a nyudíjpénztáraknak, betegsegélyzőknek, a nem profit
vállalkozásoknak és a szövetkezeteknek is, a gazdaság motorja mégis
a magántőke, az a tulajdonos, aki a legnagyobb eréllyel képviseli a
vagyon racionális hasznosításának szempontjait, aki a legkevésbé
érdekelt abban, hogy tőkéjét gazdaságtalan vállalkozásokban
pihentesse, aki a legelszántabban keresi a jövedelmező befektetés
helyét, és ezáltal jövedelmező, takarékos gazdálkodásra kényszeríti
a tőke üzemeltetőit, még a monopóliumokat is". (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZDSZ-program - 1. folyt.
|
A program e részének két szerzője - Kertesi Gábor és Köllő János
- arra is felhívja a figyelmet, hogy a magántulajdonon alapuló
piacgazdaságban nagy magánvagyonok jönnek létre, és mi több, nagy
magánvagyonok nélkül piacgazdaság nem is működhet. E vagyonok
tulajdonosai személyükben lehetnek ellenszenves emberek, és magának
a vagyonnak megléte is ellenérzést válthat ki sok emberből, de nincs
olyan harmadik út, amely a piacgazdaság e nélkülözhetetlen elemét
kiküszöbölhetné.
Hangsúlyozzák mindketten, hogy a modern piacgazdaság nem azonos
a múlt századi kapitalizmussal. Civilázálódott a piacgazdaság. Ez a
civilizációs folyamat gátat szabott a magánérdekek érvényesítésének,
tág teret nyitott jótékony célú, nem profit szervezeteknek, és olyan
mechanizmusokat hozott létre, amelyek megakadályozzák, hogy a
társadalom jelentős része létbizonytalanságba süllyedjen.
A mai magyar gazdaság messze van ettől az állapottól. Messze
van, mert kicsi a magánszektor, és mert nem érvényesül benne az
említett civilizációs folyamat. Ami az előbbit illeti, a gazdaság
helyreállításához a magánvállalkozás aktív támogatására van szükség.
Nem elegendő a hivatalos körök által hirdetett, de cseppet sem
alkalmazott versenysemlegesség. A magánvállalkozásoknak nyújtott
adókedvezményekre, a beszerzést és értékesítést segítő információs
és jogi hálózat létrehozására, a finanszírozás rugalmasabbá
tételére, az adómegállapításban tapasztalható önkény
megszüntetésére, a jogi, politikai és erkölcsi bizonytalanság
felszámolására van szükség. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZDSZ-prdogram - 2. folyt.
|
Az aktív támogatás politikájának alkalmazása esetén is hosszú
idő kell ahhoz, hogy a magánvállalkozás komoly hatóerővé váljék és
még több idő ahhoz, hogy a magántőke átvehesse az állami vállalatok
vagyonának jelentős része fölött az ellenőrzést. Amíg ez be nem
következik, nem szüntethető meg, hanem csupán enyhíthető az állami
vállalatokban folyó pazarlás.
Nem visz előbbre, hanem csak a károk fokozódásával jár az a
jelenleg folyó átalakulás, amelynek során a tőke feletti rendelkezés
átcsúszik a jelenlegi vállalatvezetés kezébe. Előrelépést jelentene
viszont - a két szerző szerint - annak a javaslatnak a
megvalósítása, hogy az állami vállalatok vagyonának egy része
biztosítók és egyéb nem profit intézmények kezébe kerüljön.
Előrelépést jelentene, de nem megoldást. Mert ezek a nem profit
intézmények kerülik a kockázatot, mert hajlamosak arra, hogy állami
támogatásért versengjenek, és mert semmi sem védi meg őket attól,
hogy egy vagy több párt politikusainak befolyása alá kerüljenek.
Az oktatást, az egészségügyet és a többi közszolgáltatást
illetően hamis jelszónak minősíti a program a piacosítást és az
állam kivonulását. E téren a helyi és országos költségvetések
demokratikus politikai ellenőrzése vezethet a jó megoldások
irányába. +++
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|