|
|
 |
|
 |
A kerekasztal-tárgyalások kimenetele
|
------------------------------------
München, 1989. október 8. (SZER, Világhíradó) - A hatalmi párt
állítólagos metamorfozisától függetlenül változatlanul érvényes és
időszerű mindaz, ami a pártkongresszus előtt a háromoldalú
kerekasztal-tárgyalásokon megszületett. Kemény István Párizsból
vizsgálja ezeknek a megállapodásoknak a jelentőségét. Még szombaton
küldte el elemzését, amikor a hatalmi pártot még MSZMP-nek nevezték.
Tehát nyugodtan behelyettesíthetjük az elmondottaknál az MSZMP-t
Magyar Szocialista Pártra.
- Zajlik a pártkongresszus, de közben tovább folyik a vita az
ellenzék és az MSZMP szeptember 18-ikán kötött megállapodásáról.
Kiknek volt igaza? Azoknak, akik aláírták, vagy azoknak, akik nem
írták alá? Felbomlott-e az Ellenzéki Kerekasztal vagy nem, és
egyáltalában: hogyan tovább? Ami engem illet, azt gondolom, hogy az
aláírást illető különbségek nem alapvetőek - és nem is hozták
magukkal az Ellenzéki kerekasztal felbomlását. Az aláíró szervezetek
közül a Magyar Demokrata Fórum a legfontosabb. A Fórum részéről
Szabad György kijelentette, hogy az MDF nem írt alá mindent, nem
kötött az MSZMP-vel általános egyezséget, és az aláírás felelősségét
azért vállalta, mert a választási törvényt és a büntetőtörvénykönyv
reformját fontosabbnak tartja mint azt, hogy a köztársasági elnököt
ne a nép közvetlen szavazása, hanem az új parlament válassza meg.
Hasonló értelemben nyilatkozott Antall József, az MDF másik
szóvivője. Többízben utalt az MDF-nek az egyezséghez csatolt külön
nyilatkozatára, amely szerint a Munkásőrséget fel kell oszlatni, az
MSZMP-nek a munkahelyeken nem lehetnek pártszervezetei. E célok
elérésénél azonban fontosabbnak állította a választási törvényt és a
btk. reformját.
Az SZDSZ szóvivője: Tamás Gáspár Miklós szerint a megállapodást
az SZDSZ nem azért nem írta alá, mert az egyezség nem jó, hanem
azért mert nem tartja elégnek. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kerekasztal-tárgyalások kimenetele - 1. folyt.
|
Pető Iván kijelentette, hogy a szabaddemokraták nem tartják
rossznak a megállapodást, hanem azon az állásponton vannak, hogy nem
teljes, mert hiányzik belőle a pártszervezeteknek a munkahelyekről
való kitiltása, az MSZMP vagyonáról való elszámolás, és az ellenzéki
pártoknak a nyilvánossághoz való jutása. Úgy látom tehát, hogy az
aláírás körüli nézeteltérés taktikai jellegű. Az MDF az SZDSZ és a
Fidesz továbbra is egyetért a következőkben: a Munkásőrséget fel
kell oszlatni, az MSZMP-nek a munkahelyekről ki kell vonulnia,
vagyonával el kell számolnia, és az ellenzéknek ugyanolyan mértékben
kell nyilvánossághoz jutnia, mint az MSZMP-nek. E célokat az
ellenzéki pártok csak egységes fellépéssel érhetik el. A már elért
eredmények az ellenzék egységének köszönhetők, és erre az egységre
szükség lesz a továbbiakban is.
Ezzel elérkeztem a hogyan tovább kérdéséhez, ami jóval fontosabb
mint az aláírásról folyó vita. E kérdésben a Független Jogász
Fórummal és Kónya Imrével értek egyet. Szeptember 16-ikán kelt
állásfoglalásában a Jogász Fórum többek között arra hívta fel a
figyelmet, hogy március 15-ike óta vidéken és a fővárosi
kerületekben egyre-másra jöttek létre helyi ellenzéki kerekasztalok,
és ezekben igen jó az együttműködés a különböző ellenzéki pártok és
szervezetek között.
Idézem: "a pótválasztások eredményei kézzelfoghatóan
bizonyították az ellenzéki együttműködés erejét. Az ellenzék közös
jelöltjeinek a győzelme a helyi kerekasztal-mozgalom első gyümölcse.
Az együttműködés a körét a jövőben is a helyi szervezetek javaslatai
alapján indokolt meghatározni, hiszen ők ismerik legjobban a közös
fellépés lehetőségeit" - idézet vége.
Az állásfoglalás a továbbiakban központi egyeztető fórum
létrehozását javasolja. Nem bizonyos, hogy erre szükség van, mert az
Ellenzéki Kerekasztal nem szűnt meg. De bizonyos, hogy a választási
harcot illetően az ellenzéki pártoknak valamilyen játékszabályokban
meg kellene állapodniuk. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kerekasztal tárgyalások kimenetele - 2. folyt.
|
Igen jónak tartom továbbá Kónya Imrének azt az ötletét, amelyet
a Heti Világgazdaság szeptember 30-iki számában adott elő. Ő abból
indult ki, hogy a választások első fordulójában igen sok helyen
egyik párt sem szerzi majd meg a szükséges többséget -, tehát
második fordulóra kerül sor. A második fordulóban - Kónya szerint -
az ellenzéknek egységesen azt az ellenzéki jelöltet kellene
támogatnia, amelyik az elsőben a legtöbb szavazatot szerezte. Ehhez
természetesen az is kell, hogy a választási küzdelemben az ellenzéki
pártok ne egymás lejáratásával próbáljanak szavazatokhoz jutni. +++
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|