Rendszerváltás és az MTI

	Gerard Mortier: egy vérbeli zeneigazgató (1. rész)
Brüsszel, 1989. szeptember 3. vasárnap (MTI-Panoráma) - A belga zenerajongók egyik szeme sír, a másik nevet. Büszkék, hogy a fővárosi opera, a Theatre de la Monnaie igazgatóját, a 46 éves Gerard Mortier-t nevezték ki a nemrég elhúnyt Karajan utódaként a salzburgi fesztivál élére, de szomorúak is, mert elvesztik azt az embert, aki alig néhány év alatt a világ első operaszínpadainak egyikévé emelte a brüsszelit. A genti születésű Mortier görög-latin tagozatos jezsuita középiskolát, majd jogi egyetemet végzett szülővárosában, aztán sajtó- és komunikáció-szakos diplomát szerzett ugyanott, s rögtön a nagy zenei rendezvények világába vetette magát. Jan Briers professzornak, az idén éppen harmincadszor megrendezésre kerülő flandriai zenei fesztivál alapítójának és igazgatójának oldalán dolgozott öt éven át, 1968. és 1972. között. Ebben az időben ismerte meg a nemzetközi zenei világot, s ő kezdeményezte e fesztivál keretében az első világpremiereket. Gerard Mortier nevéhez főződik a két flandriai opera, a genti és az antwerpeni egyesítése. Már a hetvenes években különböző vezető posztokat töltött be a düsseldorfi és a duisburgi, illetve a hamburgi és a frankfurti operaházakban; 1979 és 1981 között, amikor Liebermann állt a párizsi opera élén, programigazgató volt az ő oldalán. 1981-ben nevezték ki a Theatre de la Monnaie élére, Maurice Huisman utódaként, s legutóbb a Bastille-i opera lehetséges vezetőinek egyikeként emlegették. Ez a zeneigazgatói pályfutás könnyen megmagyarázható: Európa zenei életében Gerard Mortier olyan emberként vált ismeretté, akinek kiváló érzéke van a témák, a szereplők és a programok megválasztásához, aki egyensúlyt tud tartani a korszerű és a klasszikus repertoár között, nem fél az újítástól, de mélységesen tiszteli a legértékesebb zenei hagyományokat. A La Monnaie igazgatója lelkes híve a zene internacionalizálásának, a nemzetközi kooprodukcióknak. (Különben ez az egyedüli útja annak, hogy ha jövedelmezővé nem is tehetik, de legalább elfogadható keretek között tartsák a komoly zenei hangversenyek és operaelőadások költségeit, nem támasztva lehetetlen igényeket sem az állam, sem a szponzorok irányában). (folyt.) 1989. szeptember 3., vasárnap 10:42
Vissza » Folytatásokkal »