 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF miskolci szervezetének közleménye
"Pécs után Miskolcon is
megnyitotta területi irodáját az MDF 1989. szeptember 1-én. Az iroda
öt megye - Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár,
Hajdú-Bihar - MDF szervezeteinek munkáját segíti."
BBC, Panoráma:
Viták az MSZMP refórmer vezetői között
"Csak lassanként derül ki, hogy mi is történt a KB-ülésen - annyi
azonban világos, hogy ezúttal Pozsgaynak nem sikerült győztesen
kikerülnie. A Központi Bizottság legtöbb tagja szerint túlzásba
viszi a reformokat.
Nyers Rezső, az MSZMP elnöke ugyancsak felszólalt a mai
nyilvános gyűlésen, rámutatván: a reformerek a párton belül még
mindíg kisebbségben vannak -, viszont a szélesebb néprétegek
támogatását élvezik."
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre - 5/1. folyt.
|
Ugyanúgy, mint Nagy Imre, Kádár János is mondhatott volna nemet,
amikor a moszkvai elvtársak azt követelték tőle, hogy vegyen részt a
magyar népfelkelés leverésében. S persze ez nemcsak Kádár Jánosra
vonatkozik, hanem Marosán Györgyre, Apró Antalra és a többiekre is.
Az a körülmény, hogy mindezek az emberek féltek a forradalomtól, a
népharagtól, a pártállam összeomlása által teremtett helyzettől,
legfeljebb magyarázat, de nem mentség.
A második ok, ami miatt nem lehet elhárítani a felelősséget,
közvetlenül az 1958-as eseményekkel függ össze. Nem igaz, hogy az 56
utáni rendcsinálás csak úgy történhetett, ahogyan történt. Nem igaz,
hogy Magyarország lecsendesítéséhez sok száz embert kellett
kivégezni, jóval többet, mint az osztrákoknak 1849. után, Haynau
rémuralma idején. Hogy milyen méretű lesz a megtorlás, az jelentős
részt a Kádár János-féle pártvezetésen is múlt.
Ám tegyük fel, hogy Nagy Imréék kivégzését nyomatékosan
követelték az oroszok. Kádárék mondhattak volna nemet. Egészen
bizonyos, hogy az MSZMP akkori vezetősége megmakacsolja magát Nagy
Imre ügyében, és egységesen szembeszegül, akkor a moszkvai hűbérúr
végülis enged. Az 50-es évek elején például Lengyelországban
Sztálinék nem tudták elérni Gomulka kivégzését, mert az akkori
lengyel pártvezetőség nem engedte magát ebbe a bűnténybe
belerántani. Hruscsov sem lett volna szerencsésebb Magyarországon,
hogyha Kádárék a sarkukra állnak.
A harmadik ok végül, ami miatt nem lehet mindent a felbújtókra
kenni, magától értetődően következik az emberi igazságérzetből és az
általános jog alapelveiből. Felelős nemcsak az, aki a parancsot
kiadja, hanem az is, aki végrehajtja. Különösen vonatkozik ez egy
olyan végrehajtóra, mint amilyen Kádár János volt, aki - mint tudjuk
- 1956 november végén szabad elvonulást adott Nagy Imrének és
társainak. Ez a körülmény különösképpen arra kellett volna késztesse
Kádár Jánost, hogy nemet mondjon 58 nyarán, amikor az úgynevezett
Nagy Imre-perre sor került. +++
1989. június 6., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Szerettem volna beszélni Szép úrral, már többszörösen, és nem tudtam vele beszélni. Szeretném, ha a délutáni órákban, ha lehetséges, öt óra után a 07151-83-61-5 számot felhívná, volna egy-két javaslatom a műsorával kapcsolatban. Ennyit szerettem volna mondani, és nagyon szeretném, hogyha sikerülne, vagy én megpróbálom továbbra is. üdvözlöm önöket, minden jót!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|