Rendszerváltás és az MTI

	Grósz - Lityeraturnaja Gazeta (1.rész)
Moszkva, 1989. március 29. szerda. (MTI-tud.) - Grósz Károlyról közöl portrét legújabb számában a Lityeraturnaja Gazeta. A szovjet irodalmi hetilap munkatársa az MSZMP főtitkárának interjúiban tallózva, s januárban Budapesten vele készített beszélgetés alapján rajzolja fel a magyar vezető politikai arcképét, valamint bemutatja a magyarországi változásokat, a kibontakozó folyamatokat. Kiemelten foglalkozik Grósz tavaly májusban történt főtitkárrá választásával, valamint Kádár Jánoshoz fűződő viszonyával. Grósz Károly a szovjet hetilap munkatársának nyilatkozva felvázolta az új gazdasági startégia főbb pilléreit. A főtitkár szerint először is sokkal hatékonyabban kellene működtetni a társadalmi tulajdont, megfelelő érdekeltségi rendszerrel. Utalt arra is, hogy aránytalanul magas a társadalmi tulajdon aránya egy elméleti tévedés következtében, miszerint a szocializmust rövid idő alatt fel lehet építeni. A szocializmus, mint átmeneti szakasz még évtizedekig, ha nem évszázadokig létezik még. Ezért az én elképzelésem: 70-75 százalék a társadalmi és 25-30 százalék a magántulajdon aránya. A pártban sokan szememre vetik, hogy elárulom a szocializmust. De ez nem így van. A tulajdonformák ésszerű aránya mellett a szocializmus szocializmus marad, a benne rejlő hatalmas erőket viszont jobban tudjuk hasznosítani - mondta. A politikai változásokat áttekintve Grósz Károly az utóbbi korszak történelmi tanulságairól szólva egyebek között megállapította: Kádár Jánosnak az az érdeme, hogy a gyakorlatban utasította vissza a társadalom sztálinista modelljét. De hatalmas adóssága is maradt A rossz, elavult építményt lerombolva nem hozott létre új, önszabályozó politikai rendszert. A mechanizmus még most is sok mindenben a szubjektív tényezőre épül. A párt szerencséje, hogy 1956 után olyan vezető került azt élére, mint Kádár János. De mindaz, ami eleinte érték volt a párt szempontjából, idővel teherré változott. 20-25 év múltával ő már nem győzte követni a fejlődést, s a rendszer nem tudta automatikusan megszüntetni a felmerült gyengeségeket. A személyiség körül olyan emberek jelentek meg, akik arra használták ki a vákuumot, amire csak akarták. A következmények súlyosak voltak. Egyszóval, a politikai reformok lényegét egy olyan rendszer létrehozásában látom, amely csak minimális mértékben függene a személyes jó tulajdonságoktól és gyengeségektől - hangsúlyozta Grósz. (folyt.) 1989. március 29., szerda 14:48
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »