Rendszerváltás és az MTI

	Kéthely hamvai
Kéthly hamvai SZER ------------- München, 1989. május 22. Magyar híradó A Szociáldemokrata Párt budapesti tanácskozásán bejelentették, hogy kérni fogják Kéthly Anna hamvainak hazahozatalát. Hallgassák meg Pécsi Vilmost: - Kéthly nevét a fiatalabb nemzedékek nemigen hallották, hiszen a Kádár-rendszer évtizedei alatt agyonhallgatták. Ha mégis szóbakerült, a rágalmak özönét zúdították rá, mint mindenkire, aki nem volt hajlandó ütemesen tapsolni, a pártdiktatúrát éltetni, aki vállalta a börtönt, a száműzetést, de elveiből egy jottányit sem engedett. Most, hogy e sorokat olvasom, világosan látom magam előtt ezüstös hajglóriáját, tisztafényű, okos tekintetét, törékeny alakját, pedig már 13 éve halott. És látom azt is, amint 1957 elején New York-ban, az Egyesült Nemzetek különbizottságának meghallgatásán harcosan, keményen védi az ötvenhatos forradalom igazát. Mert ilyen volt egész hosszú életén át: mindig harcolt, mindig a gyengék, az elnyomottak, a kisemmizettek oldalán - mindig megalkuvás nélkül. Idén novemberben van születése 100. évfordulója. Számunkra, akik a második világháborút követő években lelkes fiatal demokraták voltunk, megújult, szabad demokratikus Magyarországért lelkesedtünk, Kéthly volt a példa. Valaki azt mondta róla, hogy ő volt az egyetlen férfi a magyar parlamentben. Az első világháború idején csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, 1922 óta egyfolytában képviselő volt 1948-ig - kivéve 1944-et, amikor illegalitásba kényszerült. (folyt.) 1989. május 22., hétfő
Vissza »

	Kéthly hamvai - 1. folyt.
Puritán, tiszta egyénisége, keresetlen egyszerűsége, kemény hite politikai ellenfeleiben is tiszteletet ébresztett. Ott állt minden jó ügy mellett. Nem bélyegezte - elítélte a rosszat. A Horthy-rendszer utolsó éveiben fellépett a megalázó, embertelen zsidó-terveik ellen, de 1946-47-ben a németek kitelepítése ellen is. A két háború közt szociális reformokat, földreformot, független magyar külpolitikát sürgetett, ellenezte részvételünket a második világháborúban. De ugyanolyan élesen fellépett a kommunista diktatúra, a rövid életű magyar parlamentáris demokrácia felszámolása ellen, a jogfosztás, a szocializmus nevében elkövetett állami kizsákmányolás ellen, az egyoldalú szovjet elkötelezettség ellen. Kéthly nem alkudott, és szembenézett a következményekkel. Pártját elárulták és kiszolgáltatták a kommunista zsoldban álló párt balszárny tagjai. Kéthlyre ráütötték a "jobboldali" bélyeget, és kizárták a pártból. A kommunisták 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték titkos tárgyaláson. 1954-ben Nagy Imre engedte szabadon. Az ötvenhatos forradalomban államminiszter volt, november elsején Révész Andrással - a párt mostani elnökével, akkori főtitkár-helyettessel - Bécsbe ment, hogy segítséget kérjen a Szocialista Internacionálétól a magyar forradalom számára. Már nem jöhetett vissza. (folyt.) 1989. május 22., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kéthly hamvai - 2. folyt.
1956 ősze után a legkülönzőbb nemzetközi fórumokon harcolt a magyar ügyért. Ismételten beszélt az ENSZ-ben, szakszervezeti-, emberjogi fórumokon - mindenütt, ahol meghallgatták. Fáradhatatlanul küzdött szóval és tollal, nemcsak a magyar munkásosztályért, ahonnan jött, hanem minden magyarért. Miközben szülőhazájában rágalmakat szórt rá a hivatalos Magyarország, Kéthly hite egy szabad, demokratikus hazában sosem rendült meg. Miközben odahaza élte világát a kommunista "új osztály", dáridóztak a bolsevik perc-emberkék, Kéthly tudatosan vállalt szegénységben élt Brüsszelben. 1976. szeptemberében halt meg. Szellemileg, lelkileg végig töretlen maradt. Tanítása ma is tanúság számunkra, akik ismertük és fölnéztünk rá, de a szabadság és demokrácia minden magyar híve számára. Kemény, következetes szembenállás a jobb- és baloldali szélsőségekkel, és a demokraták összefogása - mindegy, hogy a demokrácia melyik elméletéhez tartoznak. Vigyék haza Kéthly hamvait - de ne azok, akik emigrációba űzték Vigye haza a magyar nép őt is Ott a helye Nagy Imre mellett, akivel közös ügyért harcolt, élt és halt - függetlenségért, demokráciáért +++ 1989. május 22., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »