 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FSZDL tiltakozása
"A Független Szakszervezetek
Demokratikus Ligája nem fogadja el egyetlen párt jogát se arra, hogy
szervezetei munkahelyeken működhessenek. Az MSZMP KB szeptember
elsejei állásfoglalását felelőtlennek, s az ország gazdaságának
jövője szempontjából tragikusnak tartjuk."
BBC, A világ minden tájáról:
Egy lelkész a menekültkérdésről
"... el vagyok ragadtatva, hogy a keletnémet
menekültekkel milyen szolgálatkészen és segítőkészen működnek a
magyarországi szervezetek. Meghat az, hogy rövid négy hónap alatt
megszervezték teljes ellátásukat. Ingyen konyha van, sátrak
érkeztek, majd megnyitották az exkluzív csillebérci úttörőtábort. A
jövő héten nyitják meg a zánkai úttörőtábort. Tehát itt 5-6 ezer
emberről olyan első osztályúan gondoskodtak, hogy az igazán megható.
Ebbe az örömbe azonban az az üröm vegyül, hogy ugyanakkor 2 év
alatt a magyar hatóságok nem voltak képesek saját népünkről ennek
megfelelően gondoskodni. Az én irodámba, a Thököly uti irodámba
naponta jönnek olyan erdélyi magyarok, akiket nem tudunk hova tenni."
|
|
|
|
|
|
 |
A nacionalizmusról
|
------------------
München, 1989. szeptember 2. (SZER, Nyitott szemmel) - Nyitott
szemmel. Ebben a műsorszámunkban Hanák Tibor hétről hétre a
politikai, társadalmi és kulturális élet egy-egy problémáját elemzi.
Mai témája a nacionalizmus.
Ragaszkodunk a nemzethez, de szenvedünk a nacionalizmustól. Míly
nagy lendületet adott az európai történelemnek, amikor a XVIII.
században széles frontokon indult meg a nemzeti öntudatra ébredés
Míly nagy erő jelentkezett számos pontján földrészünkenek, és milyen
élő színező hatása volt a kultúrában
De kisarjadt a népek irodalma,
a nyelvek megújításának gondolata; a versengés az alkotásban, a
történelem nemzeti átformálásában, a nemes felfogásban, a nemzet
etikai tartásában.
A romantika jegyében úgyszólván minden költészetté vált. A
valóságtól elemelkedett az irodalom, a nemzeti fantázia népesítette
be a múltat, költészetté vált a történelem, költészetté a filozófia,
de (...) átköltötték magukat a nemzeti magasabbrendűség tudatában a
kiválóságra törekvés szellemében.
Mindaddig poétikus szépségűnek látszott a nemzeti gondolat, a
haza szeretete és szolgálata, amíg nem vált intézményessé, amíg a
nemzetnek nem volt saját állama és hatalma, hanem csak költői
álmokat hordozó kultúrával rendelkezett.
A XVIII. század végén, a XIX. század elején az állami
szervezetlenség idején, a szerveződés kezdetén a nacionalizmus
inmateriális jelleggel rendelkezett, az eszmeiség dimenziójába
tartozott. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus - 1. folyt.
|
Az angol nyelvterületen a nacionalizmus mindmáig csak a
hazaszeretetet, a nemzethez tartozást, a nemzeti kultúrák ügyének
támogatását jelenti. A mi tájainkon azonban viszonylag hamar véget
ért a nemzeti gondolkodás ártatlan, költői szakasza, s a poétikus
nacionalizmus találkozott az anyagi erővel és hatalommal,
materializálódott, az eszmeiség átformálódott szervezettségi érdekek
szolgálójává, a hódítás eszközévé, amihez hozzátartozott a nemzet
fanatizálása, a szélsőségek elszabadítása is.
A felfuvalkodottság érzéketlenné tesz mások értékei iránt. A
nacionalizmus elzárkózást eredményezett, a német, a magyar, a
francia, az orosz stb. a világ közepének és a legjobbnak,
legszebbnek képzelte megát, s lenézte, sőt megvetette a többit.
Ennek az lett a politikai következménye, hogy a nemzetek egymás fölé
akartak kerülni, maguknak vindikálták a vezetés és a birtoklás
jogát. Kialakult az elnyomók és az elnyomottak, a birtokosok és
birtokoltak nacionalizmusa. A nagy népek impérium kialakítására
törekedtek, gyűjtötték maguknak a gyarmatokat, beosztották a
világot.
A hitleri uralom láthatólag nem volt elég Európának és a
világnak. Nem vették észre az agresszív nacionalizmus veszélyeit,
sőt a második világháború után szinte nevetséges provinciális
imperializmus alakult ki sok helyen. A kis népek, nagynak képzelve
magukat, a leigázók szerepében ráültek a még kisebbekre. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus - 2. folyt.
|
A nemzeti kisebbségeket másodrendűnek, zavaró elemnek tekintik,
szeretnének megszabadulni tőlük, és ezért minden rendelkezésre álló
eszközzel, elnyomással, fondorlattal, üldözéssel, kitelepítésekkel,
betelepítésekkel, a nyelvhasználati jog megtagadásával,
területfejlesztésnek nevezett tervekkel, a falvak felszámolásával
törnek rá a kisebbségre.
Vannak helyek, ahol a nemzeti kisebbség agresszióval felel az
állami agresszióra. Dél-Tirolban a német ajkú lakosság érdekeire úgy
próbálták felhívni a figyelmet főképp a hatvanas években, hogy
magasfeszültségű vezetékek tartó oszlopait robbantották fel. A
spanyolországi baszkok rendőröket gyilkolnak. A korzikai
szeparatisták gyújtogatnak, Írországban meg szinte mindent egyszerre
csinálnak. Avagy gondoljunk a Szovjetunió milliós kisebbségeire, a
véres tüntetésekre, az észtek, litvánok, lettek küzdelmére. Vagy a
déli részek áldatlan állapotaira, ahol az egyik kisebbség öli a
másikat.
A kívülállók közül sokan kifakadnak, hogy miért nem maradnak már
nyugton ezek a pöttömnyi népek, miért kell brutális eszközökhöz
folyamodniok. Ezek a kérdések azt jelzik, hogy az elnyomó
nacionalizmus máris csatát nyert a közvéleményben, mert a legtöbben
csak a túl heves okozatot veszik észre, de nem az okokat, nem a
felettes állam elnyomását.
De vajon ki lehet elégíteni valaha is a nemzeteket és
nemzetiségeket? Teljesíthetők követeléseik? Adjanak mindegyiknek
önálló államot? A baszkoknak, őrményeknek, grúzoknak, szlovénoknak,
horvátoknak, erdélyi magyaroknak is?
Nos, bizonyára nem mindegyik nép és népcsoport problémája
oldható meg azonos módon. Nem is mind kíván magának önálló államot.
Megelégszik a jelen állam kereteiben is az önrendelkezéssel az
emberi jogok és a puszta megmaradás biztosításával. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus - 3. folyt.
|
Amíg ez nem történik meg, amíg a demokrácia nem valósul meg a
nemzetek és a kisebbségek vonatkozásában, addig megmarad a
nacionalizmus agresszív jellege és gyakorlata, addig nem lesz
nyugalom, és van okunk félni a válságok kirobbanásától.
Épp mert a nacionalizmus félelmetessé vált mind állami elnyomó
változatában, mind az elnyomottak, kétségbeesettek akcióiban, a
nacionalizmus enyhén szólva kezd terhessé válni Európában. Több
tekintetben is megfigyelhetjük visszaszorulási folyamatának
megindulását, azoknak a vágyaknak és törekvéseknek felerősödését,
melyek a nacionalizmus, sőt a nemzeti gondolkodás felszámolásához
vezethetnek.
Túl sok baj forrása volt már a nacionalizmus hatalmi változata.
Népek likvidálása, öldöklések, megalázások - mindez kiváltja a
politikába is behatoló kívánságot, hogy legyen vége már. Nemzetközi
fórumok, emberjogi szervezetek, demokratikus mozgalmak dolgoznak a
nacionalizmus kinövései ellen, egyelőre nem nagy sikerrel.
Közvetett módon a nacionalizmus végét készítik elő az elnyomó
rendszerek. Az üldözöttek és jogfosztottak egyre nagyobb része
próbálja elhagyni hazáját. A nép kivonul a kommunista államokból.
Valóságos népvándorlás keletkezett. Vietnámiak, afgánok milliói
kerültek külföldre. Európában még csak százezreknél tartunk, de ha
mindazok ott hagyhatják szülőföldjüket, akik nem érzik jól magukat,
másfél millió keletnémet szedné a sátorfáját, és az erdélyiek közül
is nagy számban vándorolnának el.
A menekülők ilyen hatalmas tömegei nem maradnak hatástalanok a
befogadó országok összetételére és gondolkodására. Minden
nyugat-európai ország sokszínűvé, multinacionálissá, vegyessé válik,
diaszpórák szövik át a társadalmat, mint Amerikában láthatjuk. S
ezzel elhalványul az egy nemzethez való tartozás érzése és az
államalkotó nemzet jelentősége. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus - 4. folyt.
|
Nem az lesz a fontos, hogy ki honnét jött, hanem hogy emberi
jogai biztosítva legyenek. Míg azonban az agressziók csak közvetett
módon, a menekülés és a csömör kiváltásával járulnak hozzá a nemzeti
gondolkodás felhigulásához és felszámolásához, a célba vett
nemzetközi nyugalom ezt közvetlen módon, határozottabb formában
idézi elő. Ha tehát valamilyen csoda folytán, vagy a politikai
fáradozások révén elindított folyamatok beérése következtében
elülnének a nacionalista viharok, a békés megállapodás időszaka
szintén a nacionalizmus ellen dolgozna. Erőteljesebb módon szorítaná
vissza a nemzet-eszmét, csökkentené a nemzetek politikai, netalán
kulturális jelentőségét is.
Minden nacionalista berzenkedés ellenére, illetőleg ennek
hatására felerősödnek az egység-törekvések, az állami és nemzeti
válaszfalak lebontására irányuló munkálkodások. S itt nemcsak a
külpolitikában és a gazdaságpolitikában jelentkező egység-gondolatra
és ennek gyakorlati megvalósulására gondolhatunk, hanem az
idegenforgalom által is előmozdított keveredésre, a kétnyelvűség
kialakulására és a két kultúrában élés reális lehetőségére, valamint
a számos vonatkozásban már ma észlelhető uniformizálásra, mely
relativizálja a nemzeti jelleg jelentőségét.
A fiatalság gondolkodásának egy részében nincs a nemzeti keret,
vagy csupán a folklorisztikus érdekességekig terjed figyelmük. S
közülük sokan tudatosan törekszenek arra, hogy képzésüket és
felfogásukat tekintve univerzálisan alkalmazhatók legyenek, mindegy
hol élnek, hová kerülnek. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus - 5. folyt.
|
A jelek a nemzet jelentőségének csökkenésére utalnak. Ám akár
gyengül a nemzeti gondolat, akár erősödik, ahhoz, hogy ne váljon
félelmetes nacionalizmussá és sovinizmussá, hogy ne mint ámokfutó
áramlatként kerüljön be a történelembe, vissza kell találnia korai
szakaszának spirituális jellegéhez, az anyagi érdekeket képviselő
politika helyett a kultúrához, a nemzet maradandó értékeihez.
- Hanák Tibor beszélt. +++
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|