Rendszerváltás és az MTI

	Új Márciusi Front
(Lőcsei Pál) München, 1989. január 21. (SZER, Hazai napló) - Az Új Márciusi Front elképzelése az, hogy ebben az országos nemzeti bizottságban elkezdődhetne, és kibontakozhatna a hatalmat mindeddig egyedül birtokló párt, és a független politikai szervezetek együttműködése a nemzet előtt álló legfőbb közjogi feladatok megoldása érdekében. A javaslattevők szerint e bizottságban sor kerülhetne az alapvető fontosságú törvények: az alkotmány, az országgyűlési képviselőválasztás, a helyi tanácsválasztás, a köztársasági elnöki hatáskör törvénytervezetének kidolgozására; majd ugyanez a bizottság terjesztené e tervezeteket az Országgyűlés elé. A javaslat-készítői három változatot terjesztettek elő arról, hogy a megalakítandó országos nemzeti bizottság miként teljesíthetné az imént ismertetett feladatait. Az első és a harmadik változat a nemzeti bizottság által megalkotandó törvénytervezetek sorsát teljesen egyértelműen a jelenlegi Országgyűlés kezébe helyezi. A második változat beiktat ugyan egy valódi népképviseleti - vagyis a lakosság által, ez évben megválasztandó -, úgynevezett alkotmányozó kamarát, a nemzeti bizottság javaslatai feletti döntés folyamatába, de ugyanakkor, a jelenlegi Országgyűlést továbbra is felruházza a kamarai döntések elutasításának, és újra tárgyaltatásának jogával. Felmerül a kérdés: hogyan értékelhetők az Új Márciusi Frontnak ezek a javaslatai? A javaslattevőknek az a világos szándéka, hogy - a hatalom hónapok óta tartó taktikai halogatásával szemben -, szervezett keretet adjanak az MSZMP, és a leendő politikai pártok kollektív eszmecseréjének, esetleges együttműködésének: kétségkívül pozitívumként értékelendő. Nem lehet azonban egyetlen pillanatra sem szem elől téveszteni azt az alapigazságot, hogy valamely egypártrendszerre épülő diktatúrát békés úton, a közrend megóvása mellett, valódi demokráciává átalakítani lehetetlenség, a népképviselet elveinek érvényesítése, a felnőtt lakosság politikai akaratának, szabad, tiszta, erőszaktól, és manipulálástól mentes kinyilvánítása nélkül. Országunk legfelsőbb államhatalmi szerve, a jelenlegi Országgyűlés vitakészségének, és valóságfeltáró hajlandóságának elismerésre méltó fejlődése ellenére, nem tekinthető a népképviseleti eszme megtestesülésének, mivel 1985-ben olyan választás eredményeképpen jött létre, amelyben a képviselőjelöltek több mint 90 százaléka az MSZMP akaratából, vagy jóváhagyásával került a szavazócédulákra. 1985 óta azonban nagyot változott a magyar világ. A párttagok tízezreinek múlt év tavaszán történt kilépése, a Népszabadság előfizetőinek százharmincezerrel történt minapi csökkenése, a lakosság egyre nagyobb csoportjainak bekapcsolódása a független politikai szervezetek munkájába, a vízi lépcső ügyében népszavazást követelők számának közeledése a százezerhez - minden tárgyilagos szemlélő előtt kétségtelenné teszi, hogy a jelenlegi Országgyűlés számos politikai, gazdasági és ügyrendi döntése ellentétben áll a társadalom jelentős tömegeinek kívánalmaival. Az Új Márciusi Front ezzel a javaslatával - ha csupán ideiglenes jelleggel is -, de még egy olyan közjogi testületet kíván létrehozni, amelyről hiányzik a népakarat, a népfelség pecsétje, amely nem alulról, hanem felülről szerveződnék, nem az állampolgárok szabad választásának, hanem az uralkodó párt, és a független szervezetek egyezkedésének terméke lenne. Nyugtalanító kérdés, hogy az a hatalom, amely mind máig egyetlen autonóm szervezetet sem méltatott a nyilvánosság bevonásával folytatandó tárgyalásra, mekkora képviseleti arányt követelne magának az országos nemzeti bizottságban, és ugyanakkor hány helyet kegyeskedne átengedni a független politikai mozgalmaknak, amelyek a főváros kerületeiben, és a vidék helyiségeiben nem ritkán zsúfolt kultúrtermekben hozzák létre egyre növekvő számú alapszervezetüket. Az Új Márciusi Front tisztességes képviselőinek minden jóhiszeműsége is kevés ahhoz, hogy a nép politikai önrendelkezésének elvét, és gyakorlatát, akárcsak az 1989-es év tartalmára is felfüggeszteni, vagy valamilyen mesterséges képződménnyel helyettesíteni lehetne. Aki Pestről Budára akar eljutni, annak valamilyené módon át kell kelnie a Dunán. Aki a diktatúrától a demokráciához kíván eljutni, annak olyan Országgyűlést, nemzetgyűlést vagy alkotmányozó nemzetgyűlést kell életre segíteni, amelynek minden egyes tagja a magyar nép szabad, kényszertől mentes jelölése, majd pedig választása révén kerül az ország legfelsőbb államhatalmi szervébe. A Budapesten élő Lőcsei Pál fejtette ki véleményét, az Új Márciusi Front javaslatáról. +++ 1989. január 21., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »