![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Az FSZDL tiltakozása
"A Független Szakszervezetek
Demokratikus Ligája nem fogadja el egyetlen párt jogát se arra, hogy
szervezetei munkahelyeken működhessenek. Az MSZMP KB szeptember
elsejei állásfoglalását felelőtlennek, s az ország gazdaságának
jövője szempontjából tragikusnak tartjuk."
BBC, A világ minden tájáról:
Egy lelkész a menekültkérdésről
"... el vagyok ragadtatva, hogy a keletnémet
menekültekkel milyen szolgálatkészen és segítőkészen működnek a
magyarországi szervezetek. Meghat az, hogy rövid négy hónap alatt
megszervezték teljes ellátásukat. Ingyen konyha van, sátrak
érkeztek, majd megnyitották az exkluzív csillebérci úttörőtábort. A
jövő héten nyitják meg a zánkai úttörőtábort. Tehát itt 5-6 ezer
emberről olyan első osztályúan gondoskodtak, hogy az igazán megható.
Ebbe az örömbe azonban az az üröm vegyül, hogy ugyanakkor 2 év
alatt a magyar hatóságok nem voltak képesek saját népünkről ennek
megfelelően gondoskodni. Az én irodámba, a Thököly uti irodámba
naponta jönnek olyan erdélyi magyarok, akiket nem tudunk hova tenni."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Bartha Ferenc nyilatkozata
|
![](../img/spacer.gif)
(Lengyel Szaniszló) München, 1989. január 20.(SZER, Világhíradó) - Bartha Ferenc, a Nemzeti Bank elnöke, az Európai Parlamentben kijelentette hogy Magyarország - úgymond - nem kíván a Közös Piac tagja lenni. - Vajon miért nem kívánna? - Aligha akad az ország sorsát figyelemmel kísérő magyar -, éljen bár a Lajtától keletre, vagy nyugatra -, aki ne nyugtázta volna megelégedéssel, hogy a magyar külpolitikának az utóbbi időben kezd önálló arculata mutatkozni. Számos külpolitikai döntés és törekvés egyértelműen nemzeti érdekeket szolgál, nem pedig egy olyan idejétmúlt ideológiát, amely elméletben és gyakorlatban egyaránt megbukott. A szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának a szorgalmazása - vagy legalábbis ennek emlegetése - a kisebbségi kérdés nemzetköziesítése, a diplomáciai nyitás Izrael és Dél-Korea felé, a jó viszony ápolása a nyugati országokkal - mind-mind olyan döntés, amelyet emelt fővel vállalhat a történelem ítélőszéke előtt bármilyen politikai színezetű magyar kormány. Nehogy azonban az önállósodás elviselhetetlen könnyedsége a fejünkbe szálljon, szükség van néha a kijózanító pirulákra is. Ilyennek tekintendő a Magyar Nemzeti Bank elnökének a Európai Parlamentben elhangzott azon kijelentése, hogy Magyarország nem kíván tagja lenni a Közös Piacnak. Félreértés ne essék: jóllehet a budapesti politikusok Nyugaton általában igyekeznek hallgatóközönségük szája íze szerint beszélni, hogy aztán odahaza - például a Sportcsarnokban - könnyítsenek a lelkükön, én nem rovom fel Bartha Ferencnek, hogy nem kerget hiú ábrándokat. Legfeljebb a megfogalmazástól berzenkedem, hogy "Magyarország nem kíván". Mintha a Közös Piaci csatlakozás kérdése az Országházban dőlne el. Nem ott dől el, és nem is a "Duna-parti Fehér Házban". Pedig, ha nemzetközi ellenőrzés alatt népszavazást tartanának Magyarországon, hogy az ország polgárai a világ legdinamikusabban fejlődő és leggazdagabb kereskedelmi tömörüléséhez akarnak-e csatlakozni? - vagy megmaradni abban a KGST-ben, amely hamarosan szerves része lehet a harmadik világnak - akkor nem lenne kétséges a válasz. De a kérdést nem teszik fel a magyar választópolgárnak. így állhat elő az a groteszk helyzet - mint a közelmúltban egy amerikai újságíró is rámutatott -, hogy Európa egykori védőbástyája az ezredfordulóra Európán kívül találja magát. És a török - amelytől védte Európát - Európán belül. Íme, ezek a magyar függőség nagy dimenziói. Az apró örömök mellett ezekről sem tanácsos megfeledkezni.+++
1989. január 20., péntek
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|