 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FSZDL tiltakozása
"A Független Szakszervezetek
Demokratikus Ligája nem fogadja el egyetlen párt jogát se arra, hogy
szervezetei munkahelyeken működhessenek. Az MSZMP KB szeptember
elsejei állásfoglalását felelőtlennek, s az ország gazdaságának
jövője szempontjából tragikusnak tartjuk."
BBC, A világ minden tájáról:
Egy lelkész a menekültkérdésről
"... el vagyok ragadtatva, hogy a keletnémet
menekültekkel milyen szolgálatkészen és segítőkészen működnek a
magyarországi szervezetek. Meghat az, hogy rövid négy hónap alatt
megszervezték teljes ellátásukat. Ingyen konyha van, sátrak
érkeztek, majd megnyitották az exkluzív csillebérci úttörőtábort. A
jövő héten nyitják meg a zánkai úttörőtábort. Tehát itt 5-6 ezer
emberről olyan első osztályúan gondoskodtak, hogy az igazán megható.
Ebbe az örömbe azonban az az üröm vegyül, hogy ugyanakkor 2 év
alatt a magyar hatóságok nem voltak képesek saját népünkről ennek
megfelelően gondoskodni. Az én irodámba, a Thököly uti irodámba
naponta jönnek olyan erdélyi magyarok, akiket nem tudunk hova tenni."
|
|
|
|
|
|
 |
- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 5. folyt.
|
Március 21-ikén délelőtt 9 óra 35-kor állt be a halál. Ezt most
már az újságból is tudom, mert idáig nem tudtam.
- Hány éves volt akkor Mansfeld Péter?
- A testvérem március 10-ikén volt 18 éves, hát 11 napot, 10 és
egynegyed napot engedélyeztek neki. Egy idő múlva kaptunk
értesítést, hogy elmehetünk a ruháiért. Szóval mi nem akartuk
elhinni ezt az egészet. Mert a testvérem azt mondta édesanyámnak,
hogy anyukám, küldjél be nekem egy csomagot 3 kiló kolbásszal,
szalonnával, tisztálkodó szerekkel, mert azt mondták, hogy engem
innen nagyon messze visznek el, nagyon hosszú időre. Hát ezt a
csomagot ő soha nem kapta meg. Gondolom, valakik jól
beuzsonnázhattak ebből. Hogy kik, azt csak sejtem. Pontosan nem
tudom.
Elmentünk a ruháiért. A ruhái közül a karóráját nem kaptuk
vissza, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy idő múlva
megkaptuk a halotti bizonyítványt is. Akkor elmentünk a 301-es
parcellához. Most már az egész ország tudja, hogy ez milyen
parcella. Meg akartuk nézni a sírhelyet, hogy hol van. Hát ott nem
láttunk semmit, csak lovasrendőröket. Én kisgyerek voltam. Féltünk
mind a ketten anyuval, úgyhogy eljöttünk haza és azóta sem mertünk
oda elmenni és értelme nem is lett volna, mert ott semmit nem
lehetett látni, olyan sima volt minden. Lovakkal letaposták ott a
sírokat, meg minden. Úgyhogy mi nem mertünk odamenni.
Úgy döntöttünk, hogy halottak napján mindig meggyújtunk egy
gyertyát neki és azoknak, akik így végezték be a sorsukat.
- És nem is próbált üzenni önöknek? (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|