Rendszerváltás és az MTI

	Vitairat a jövőről 3.
(Ha a jelenlegi ilyen jellegű állami feladatoknak csak egy tizedét adnák át, s a tennivalókat vállaló csoportosulásokat az állam - a mai teljes fenntartással szemben - mondjuk költségeik 50 százalékával támogatná, akkor ez a megoldás a következő öt évben 4-5 milliárdos megtakarításhoz vezetne ) Ezek az intézkedések öt év múltán a két alternatíva költségigénye között, reálértékben körülbelül öt százaléknyi különbséget eredményeznek, és ez nagyon nagy pénz. Az összeg felét elvinné az ifjúság lakáshoz juttatásának finanszírozása. A munkanélküli segélyből magspórolt pénzből a foglalkoztatási programokat lehetne finanszírozni. A nyugdíjrendszerben felszabaduló összeg bizonyos hányada - ésszerűbben felhasználva - visszakerülne a rendszerbe, részben pedig a családi-pótlék rendszer fejlesztését szolgálná. A nem túl nagy összegű maradékkal pedig máris jelentősen támogathatók a humán szolgáltatásokra szakosodó gondozói hálózatok, a hátrányos helyzetben élők körülményeit könnyítő speciális programok, amelyek megteremtése és finanszírozása egyébként is a második alternatíva jellegzetes törekvése. alc. Politikai bátorság és szaktudás Ez a koncepció azért is kockázatos, mert feltételezi a gazdasági folyamatok - s e folyamatokat vezérlő szabályozás - gyökeres megváltoztatását. Máskülönben miért is építene az egyébként logikus alapelvre, hogy tudniillik a gazdaság és a szociálpolitika között nincs merev választóvonal. Vagyis a szociálpolitika eredményessége - és egyáltalán működőképessége - nem önmagában, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi-gazdasági feltételrendszerben bontakozhat ki. És kockázatos e koncepció azért is, mert - az iménti feltétel hiányában - semmi eredményt nem garantálhat, viszont megvalósításának legelső aprócska lépései is esetleg társadalmi méretű áldozatokkal járhatnak. Megfontolandó, hogy míg az első variáció - a maga szüntelen és kényszerű kompenzációs jellegével - egyértelműen inflációgerjesztő hatású, addig a második koncepció inflációs hatása lényegesen kisebb és a társadalom nagy többsége számára már csak azért is elfogadhatóbbnak látszik. Látszana... Ha a gazdaságpolitika és a mindenkori gazdaságirányítás, a szociálpolitika és az ehhez kapcsolódó gyakorlat végre képes lenne a nagy rendszerekben való gondolkodásra, az ehhez igazodó rendszerszemléletű szervezőmunkára és a mindebből szükségképpen következő praktikus cselekvésre. (folyt.) 1989. április 6., csütörtök 11:24
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »