Rendszerváltás és az MTI

	Sztálin életrajzai (1. rész)
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. február 8. szerda (MTI-tud) - Hamarosan oroszul is megjelenik Roj Medvegyev szovjet történész mintegy két évtizede Nyugaton kiadott ,,Majd ítél a történelem,, című Sztálin-életrajza. Ugyancsak mostanában várható Dmitrij Volkogonov ,,Győzelem és tragédia,, című könyve, amely szintén Sztálinról szól. A két történésszel közölt legújabb számában terjedelmes beszélgetést a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap. Medvegyev - mivel a levéltári anyagokhoz való hozzáférés lehetősége elég szűkre szabatott - a sztálinizmus éveinek szörnyűségeit átélő tanúkat faggatta, akik közül sokan az SZKP XXII. kongresszusáig féltek megszólalni. Könyvének alapjául több mint kétezer interjú szolgált, de az 1968-ban elkészült első változatához alapanyagként felhasznált sok irodalmi alkotást is. A hadtörténész Volkogonovnak alkalma nyílt megismerkedeni Sztálin levelezésével, a környezetéhez tartozók közül soknak az archívumával. A történész számára az a felismerés adott ösztönzést a munkához, hogy - mint mondta - a politikai vezető többször is meghalhat. Sztálin, aki erősen rányomta bélyegét hazája történelmére, fizikailag régen meghalt, de politikailag nagyon élő. Medvegyev, aki alkotói szabadsága érdekében ,,szabadúszóként,, dolgozott, 1969-ben adta át könyvét egy amerikai kiadónak. Ezután Grisin (a moszkvai pártbizottság egykori első titkára, az SZKP Politikai Bizottságának volt tagja) közölte vele, hogy a párt elkészítette a maga végleges állásfoglalását Sztálinról, s ezért nem kell visszatérni a témára. Ettől fogva többször meglátogatták őt rendőrök, naplopónak titulálva őt, sőt, 1971-ben és 75-ben archívumát is elkobozták. Medvegyev számított erre, s a legfontosabb iratokról mindig két példányban készített másolatokat. Jurij Andropov, aki még nem a KGB (Állambiztonsági Bizottság) elnöke, hanem a párt kb-titkára volt, 1965-ben nemcsak hogy nem ítélte el Medvegyevet munkájáért, de bátorította is a folytatásra. Később a kutatót kizárták a pártból, majd később, Andropov halála után, másfél éven át lakóházát is őrizték s igazoltattak minden hozzá menőt vagy tőle távozót. Pedig - mint megjegyezte - nincs olyan törvény, amely tiltja könyvek külföldön való megjelentetését. Volkogonov hosszú évekig a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnökségének munkatársa volt, s amikor úgy döntött, hogy a történeti kutatásnak szánja alkotóerejét, ez összeegyeztethetetlen volt akkori feladatkörével. Így lett a Hadtörténeti Intézet vezetője. (folyt.) 1989. február 8., szerda 16:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Sztálin életrajzai (2. rész)
Medvegyev a beszélgetésben vitatta, hogy helyes Trockijt a forradalom démonaként emlegetni, miként azt Volkogonov tette a Pravda hasábjain. A megbírált válaszul abban egyetértett, hogy Trockij szélsőséges volt, de nem volt ,,démon,, a szó ördögi értelmében. Ő homéroszi értelemben használta a kifejezést. A rendkívül összetett, ellentmondásos személyiségű Trockijtól egy dolgot nem lehet elvitatni: azon kevesek közé tartozott, akik nem törtek meg Sztálin akarata előtt. Mint Medvegyev hozzátette, Trockij a maga írásaival akaratlanul is a megtorlás irányába taszította Sztálint, hogy álljon bosszút az egykori trockistákon. Tudta például - mesélte Medvegyev -, hogy Sztálin olvassa könyveit, egypéldányos fordítást készítenek számára minden róla megjelent írásról, sőt, Sztálin kötelezte Beriját, hogy meséljen el neki minden tréfát, amely a ,,vezérről,, szól. Volkogonov elmondta, hogy a nagy honvédő háború idején összesen mintegy 600 tábornokot veszítettek, de 1937-39-ben háromszor ennyi embert gyilkoltak meg a felső katonai vezetés tagjai közül. A hadsereg parancsnoki állományából összesen mintegy 43 ezren váltak megtorlás áldozataivá. Berija 1937-től évenként jelentette Sztálinnak, hogy hányan vannak börtönben, táborokban, ,,nevelőintézetekben,,. A táborok ,,kapacitása,, mindig teljesen ki volt használva. 1948-ban Kruglov belügyminiszter Sztálin parancsára mintegy tízezer ember befogadására képes másfél tucatnyi tábort állíttatott fel. Ezekbe - 1948-ban - keríteniük kellett trockistákat, mensevikeket, eszereket, jobboldaliakat. Kerestek... Ez volt a megtorlások második, a harmincas évekénél kisebb hulláma: 2,5-3 millió ember volt a táborokban. Volkogonov az 1937-1938-as megtorlások áldozatainak számát 4-4,5 millióra becsüli. Közülük mintegy egymilliónyian haltak meg. Medvegyev hozzátette, hogy nem csak a meggyilkoltak, bebörtönzöttek váltak áldozattá, de az volt minden hozzátartozó, rokon, az egész nép. Egy egykori állambiztonsági alezredestől (aki könyvelőként dolgozott akkortájt) olyan adatokat szerzett, amelyek szerint a csúcspont mintegy tízmillió táborlakót jelentett. Mint Volkogonov elmondta, könyvének címével - Győzelem és tragédia - azt akarta kifejezni, hogy egyetlen ember diadala mindig az egész nép hatalmas tragédiája. Medvegyev eredetileg más címet - A történelem ítélőszéke előtt - szánt könyvének. A végleges cím azt fejezi ki, hogy az ítélet kimondását a még több forrásból tájékozódó utókorra hagyja. (folyt.) 1989. február 8., szerda 17:05
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Sztálin életrajzai (3. rész)
A beszélgetésben a hadtörténész három pontban határozta meg a sztálinizmus alapjait. Az első: a dogmatizmus, a marxizmus sok igaz eszméjének abszolutizálása. A második: Sztálin arra törekedett, hogy mindent, ami a társadalomban létezik, az apparátus keretei közé kényszerítsen. Így hozta létre a számára nélkülözhetetlen totális bürokráciát. A harmadik: az erőszak alkalmazása minden probléma megoldásának általános eszközeként. Ettől fogva a szocializmus feladatait nem társadalmi, hanem adminisztratív feladatoknak tekintették. A beszélgetés végén Medvegyev elmondta, hogy vannak olyanok, akik számára a sztálinizmus kultusz, vallási jelenség, fanatizmus, a fanatikusok győzködése pedig értelmetlen vállalkozás. Volkogonov végezetül azt fejtette ki, hogy a pangás évei és a mai kudarcok így vagy úgy hozzájárulnak Sztálin újraélesztéséhez. Az országnak legalább annyira szüksége van a kedvező eredményekre, mint az embernek a friss levegőre. Az infláció, a gazdasági balsikerek megtorpedózhatják az átalakítást. Itt az ideje, hogy elkészüljön az a komoly, elemző pártdokumentum, amely végérvényesen lezárja a sztálinizmust. +++ 1989. február 8., szerda 17:47
Vissza » A hírhez kapcsolódik »