Rendszerváltás és az MTI

	Kambodzsa: Kudarc - nem minden remény nélkül (1.rész)
Párizs, 1989. augusztus 31. csütörtök (MTI-Panoráma) - Esteledett már Párizsban, amikor a nemzetközi Kambodzsa-konferencia két társelnöke, Roland Dumas francia és Ali Atalas indonéz külügyminiszter bejelentette: nem sikerült megállapodásra jutni a résztvevőknek a békés rendezésről; a miniszteri szintű tanácskozás befejeződött, újabb - legalább hat hónapos - konzultációs szakasz kezdődik, mielőtt újra össze lehetne hívni a konferenciát. A bejelentés nem keltett meglepetést, diplomaták és újságírók egyaránt tudták már, hogy az ellentmondásokat, a nézeteltéréseket nem sikerült áthidalni, a négy kambodzsai poliktikai csoportosulás és pártfogóik egyaránt kitartanak korábbi álláspontjuk mellett. Pedig a konferencia július utolsó napjaiban szép reményekkel kezdődött. Az első, ugyancsak miniszteri szintű tanácskozáson mindenki arról beszélt, hogy véget kell vetni a véres háborúnak, normalizálni kell a kambodzsai helyzetet, meg kell teremteni a nemzeti megbékélést. S ha a beszédekből ki is hallatszott, mekkorák a nézeteltérések, úgy tűnt, megvan a jószándék arra, hogy eloszlassák azokat. A közmondás szerint az ördög a részletekben rejtőzik. A konferencia bizottságainak munkájában mindjárt az elején kiderült, hogy nem is akármilyen részletekről van szó. A vietnami csapatok kivonásától kezdve a jövendő átmeneti egységkormány összetételéig, szinte minden kérdésben szembe került egymással a pnomhpenhi kormány és a Szihanuk-féle ellenzéki koalició. Míg az elsőt Vietnam, a másodikat pedig Kína támogatta, a nagyhatalmak egy része meglehetősen semleges magatartást tanúsított a vitában, az ASEAN-országok kitartottak eredeti elképzeléseik mellett, s jóformán csak a két társelnök delegációja próbálkozott a közvetítéssel. A bizottsági munka szakaszában világossá vált, hogy a legfőbb kerékkötő a több millió ember haláláért felelős vörös khmerek szervezete - s az is világos lett, hogy a legfelkészültebben ők jöttek el a tanácskozásra. Pol Pot hívei ugyanis szinte minden megállapodási lehetőséget megkérdőjeleztek, nem egyszer olyan érvelésekkel, amelyeket nem volt könnyű cáfolni. Hogyan lehet bizonyítani, hogy nem igaz az az állítás, miszerint hiába vonják ki Kambodzsából a vietnami csapatokat, azért egy részük ,,átöltözve,, a kambodzsai fegyveres erők sorában marad, s emellett ,,egy millió áttelepült vietnami,, is készenlétlben áll? Ennek cáfolására olyan vizsgálódás lenne szükséges, amihez eleve nem volt kellő idő. (folyt.) 1989. augusztus 31., csütörtök 16:02
Vissza »

	Kambodzsa: Kudarc - nem minden remény nélkül (2.rész)
De a vörös khmerek más ,,támadási felületekkel,, is próbálkoztak, kezdve a szövegmódosításoktól egészen a nemzeti megbékélés kormányának összetételéig jóformán mindent kifogásoltak. Mindezek ellenére számos kérdésben létrejöhetett megállapodás, így például egységes álláspontot tudtak kidolgozni az eljövendő újjáépítés programjáról, a segélyekről és más javaslatokról is. A nagy kérdésekben azonban egyetlen lépés sem történt. Ez nem kis mértékben egyes nyugati résztvevők hibája is: miközben elitélték a vörös khmerek korábbi népirtását, támogatták az ellenzéki koalició olyan követeléseit, amelyek az átmeneti kormányba teljes jogú részesként kívánták bevenni Pol Pot híveit. A phnompeni kormány, amely kezdetben mindenfajta lehetőséget elzárt a vörös khmerek elől, később kész volt arra a kompromisszumra, hogy a vörös khmerek résztvegyenek, ha nem is az átmeneti kormányban, de abban a nemzeti koaliciós bizottságban, amelynek a jövendő választások előkészítése lenne a célja, vagyis nem a tényleges hatalom gyakorlásába, de a jövendő belső rendezés előkészítésébe módjuk lett volna bekapcsolódni. Ez azonban nem elégítette ki a vörös khmereket - így továbbra is fenntartották a szabotázs-akciókat. Lehet persze vitatkozni azon, mennyire volt rugalmas Phnompen vagy Hanoi állásfoglalása, de aligha lehet vita tárgya, hogy a rendezési kisérletet éppen ők tették lehetővé a vietnami csapatok határidő előtti kivonásával. Az viszont aligha lehet vita tárgya, hogy Pol Pot híveit a konferencia résztvevőinek a többsége nem őszintén támogatta követeléseikben: sokkalta inkább Hanoi ellen, mint a vörös khmerek mellett foglaltak állást. Az első nekifutás így nem járhatott sikerrel, de ez korántsem jelenti a kisérletek végét. Dumas francia külügyminiszter is úgy vélekedett, hogy megvannak a reális lehetőségek a kompromisszumra, ha nem is a jelen pillanatban. A már létrejött részmegállapodások jó alapot nyújthatnak a további konzultációkhoz, azokhoz a megbeszélésekhez, amelyeket most újabb hat hónapra terveznek, nem hivatalos konferencia, hanem egyéb diplomáciai és politikai erőfeszítések formájában. Ha ezek kedvezőeen alakulnak, akkor a tavaszra ismét Párizsba várják a 19 ország képviselőit - akkor már a siker reményében. +++ Kis Csaba (Párizs), MTI-Panoráma 1989. augusztus 31., csütörtök 16:05
Vissza »